A könnyű élvezeteknek köszönhetően, a házasság talán halálra van ítélve?
Amerikai adatok alapján, 2000-hez képest 13 százalékkal csökkent azoknak a fiataloknak az aránya, akik házasságot kötnek 25-34 éves koruk között. Mark Regnerus szociológus új könyvében ezt a visszaesést azzal magyarázza, hogy a férfiaknak megvan a lehetősége a házasság mellőzésére.
Regnerus ezt a jelenséget könnyű élvezetnek vagy olcsó örömnek nevezi. Ezek a kifejezések, amelyekkel a szerző jellemzi a szexualitás olyan formáját, ami igen kevés időbeli, illetve érzelmi ráfordítást igényel, és alacsony értékkel bír.
A szerző ötleteinek meghatározó része egy brit társadalomelméleti szakember, Anthony Giddens munkáján alapul, aki vitatta, hogy a fogamzásgátló tabletta éket vert a szexualitás és a házasság, illetve a gyermekvállalás közé. Giddens szerint a pornográfia és az internetes randi oldalak megjelenésével, már párkapcsolatra sincs szükség.
hirdetésAz eredmény pedig két egymást részben lefedő (de külön-külön is jellegzetes) piac, melyek közül egy a szexért, míg a másik a házasságért létesült. A két piac között lévő meglehetősen nagy területet felölelte a változó elkötelezettség és időtartam fontos kapcsolata.
A múltban a nők általában elérték, hogy választottjuk várjon a szexualitással a házasságig. A tisztességes munka, a tisztaság és a jó kiállás feltételei voltak annak, hogy egy férfi házasságot köthessen. A Regnerus által felsorakoztatott okok alapján a férfiaknak minden motivációjuk megvolt arra, hogy a társadalom tiszteletreméltó tagjaivá váljanak.
Napjainkban a pornó elérhetőségével és a jelentősen nagyobb reproduktivitási szabadsággal, a szex egy bármikor elérhető árucikké vált. Ez demotiválta a férfiakat a házasságra, írja Regnerus, majd hozzáteszi, hogy Steven Ruggles demográfus jóslatai alapján, minden harmadik húszas éveiben járó fiatal soha nem fog megházasodni.
Regnerus úgy látja, hogy a könnyű élvezetek hátterében a férfiak oktatásának és foglalkoztatottságának visszaesése áll, míg a nők körében egyre gyakoribbá válik a diplomaszerzés, illetve a munka világába való belépés.
Regnerus ezen elméletét Roy Baumeister és Kathleen Vohs szociálpszichológusok idézetével erősíti meg, akik a következő állítást tanulmányozták: “Napjainkban a fiatal férfiak megtehetik,hogy mellőzik a megfelelő oktatás és karrier elérését, hogy szexuális kapcsolatot létesíthessenek.
A szex könnyen elérhetővé és ingyenessé vált. Ez a mai verziója a (férfi)tömegek ópiumának.”
Regnerus vitatja, hogy amíg a nők fenntartották a szerepüket “szexuális portásokként”, a férfiak irányították a “házassági piacot.” Tekintettel arra, hogy a szex milyen könnyen hozzáférhetővé vált, Regnerus úgy véli, hogy a férfiaknak minden motivációja megsemmisült a házasságot illetően. 15000 fős felmérés alapján azt találta, hogy a 40 éves kor alatti válaszolók közül minden 82 férfira, aki házas szeretett volna lenni, 100 nő jut, akik ugyanígy vélekednek.
Ez az elv – hogy jóval több nő vágyakozik házasság után, mint férfi – tartja a végső kapcsolat feletti hatalmat a férfiak kezében Regnerus szerint.
“Sok nő úgy véli, hogy a férfiak tartanak az elköteleződéstől, pedig az igazság az, hogy ez nem így van.”
A forgatókönyv szerint a férfiaké a vezető ülés a házasságban és optimálisan a saját érdekeik, (szexuális) vágyaik szerint kormányoznak. Ehhez még csak öntudatos viselkedésre sincs szűkségük. Mindez oda vezet, hogy a nők halálra ítélt, boldogtalan házasságban kényszerülnek élni.
Regnerus a “Szürke ötven árnyalatának” történetével támasztja alá álláspontját. A könyvben Mr. Grey alkalmazza Anastasiat, aki beleegyezik főnöke munkafeltételeibe, beleértve bármilyen szexuális tevékenységet, ami jólesik, így minden hatalmától megfosztva a nőt. “Tisztában vagyok vele, hogy a könyv fikció, de ha 100 millió példány került eladásra, mindössze két év alatt, érdemes figyelmet fordítani rá.” – írja Regnerus. Sokan ezt figyelmen kívül hagyják.
Napjainkban a férfiak és nők önszeretete, öntudata magasabb, mint az valaha volt. Egy 1992-es kutatás szerint a férfiak 29, a nők 9 százaléka végzett önkielégítést legalább hetente egyszer, míg ugyanezt vizsgálva 2014-ben jelentősen magasabb eredményeket kaptak a kutatók. A férfiak majdnem fele (49%), a nőknek pedig majdnem a harmada (32%) válaszolta, hogy az elmúlt hat napban legalább egyszer maszturbált. Nem meglepő, de ahogy a pornó nézettsége nő, egyenesen arányosan nő az önkielégítés gyakorisága is.
Regnerus szerint, amíg a férfiak számára ennyire könnyen hozzáférhető a szex, a nőknek egyre nehezebb lesz olyan partnert találni, aki érdemes a házasságra. „A szex és a párkapcsolat terén a férfiak úgy fognak eljárni, ahogy azt a nők elvárják” – írja. “Így ezt minden nőnek kiemelten fontos tudnia, ehhez nem fér kétség. Bár a nők nem akarnak felelősséget vállalni a férfiak nevelésében, ez a valóság.”
Fordította: Dallos Virág
via New York Post
kép: Getty
hirdetés
3 hozzászólás
Ez a cikk erősen férfigyűlölőre sikeredett, de akkor nézzük szépen sorjában.
„Regnerus ezt a jelenséget könnyű élvezetnek vagy olcsó örömnek nevezi. Ezek a kifejezések, amelyekkel a szerző jellemzi a szexualitás olyan formáját, ami igen kevés időbeli, illetve érzelmi ráfordítást igényel, és alacsony értékkel bír.”
A szexuális forradalommal (ami valójában a női szexuális ösztönök, azaz a hipergámia felszabadulását jelenti) csupán a férfiak felső 10-15%-a járt jól, a többiek szívnak vele. Ahhoz, hogy ma férfiként könnyen IRL szexhez juthass, nagyon jól (8+/10) kell kinézned és piszok gazdagnak kell lenned (anyagi szint dettó 8+/10). Az „alsó” 85-90% nem, vagy csak komoly áldozatok árán jut nőhöz; ha a maga szintjén keresgél akkor jelentős anyagi áldozatokat kell hoznia, vagy pedig a külső elvárásokból kell drasztikusan lefaragnia, azaz önmaga alá kell választani, mind a külső megjelenés, mind pedig a társadalmi helyzet szempontjából (ez kb. 2-3 szinttel rosszabb nőt jelent önmagához képest). Így például a pornónézéssel kapcsolatban joggal merül fel a tyúk, vagy a tojás esete. Meggyőződésem, ha a nők normálisan állnának hozzánk, a pornósok csődbe mennének.
“Az eredmény pedig két egymást részben lefedő (de külön-külön is jellegzetes) piac, melyek közül egy a szexért, míg a másik a házasságért létesült. A két piac között lévő meglehetősen nagy területet felölelte a változó elkötelezettség és időtartam fontos kapcsolata.”
Az egész szexuális forradalom technológiai alapja az alacsony és szűk mellékhatás profillal rendelkező fogamzásgátlók kifejlesztése és elterjedése volt. Ma szinte nulla kockázata van az „alfázásnak” azaz a szintezésnek. Régen, bizony könnyen megeshetett a leányzó, így a nőknek valóban kétszer meg kellett gondolniuk kinek adják oda magukat. Ma nincs ilyen kényszer.
“A múltban a nők általában elérték, hogy választottjuk várjon a szexualitással a házasságig. A tisztességes munka, a tisztaság és a jó kiállás feltételei voltak annak, hogy egy férfi házasságot köthessen. A Regnerus által felsorakoztatott okok alapján a férfiaknak minden motivációjuk megvolt arra, hogy a társadalom tiszteletreméltó tagjaivá váljanak.”
Ezt hívjuk, úgy hogy házasság 1.0. A régi ember másként állt hozzá a házassághoz. Ezt az élet, vagy ha úgy tetszik a felnőtté válás részének tekintették, nem kerítettek neki nagy feneket, az átlagember nem várt el hetedhét országra szóló lagzit. Másrészről az udvarlási szakasz rövid volt, maximum néhány hónapot, de sok esetben még annyit sem, ölelt fel. Ma viszont átlag két év, amíg egy kapcsolat a „sziától” eljut az ’igen, akarom”-ig. Nem mindegy, hogy csak néhány hétig, vagy maximum hónapig kell kerülgetni a forró kását, vagy évekig. Másrészt a régi házasság mindkét fél számára előnyös volt, bár a mai propaganda szereti azt harsogni, hogy a régi idők asszonyai brutális elnyomásban éltek. Mi is volt ez a házasság 1.0? A nő megkapta a férfi minden erőforrása feletti kontrollt (hú milyen elnyomás…), cserébe teljes hűséggel és odaadással tartozott a neki. A férfinak le kellett mondania az erőforrásai feletti kontrollról, cserébe szexuális kizárólagosságot kapott, így (nagyjából) biztos lehetett abban, hogy a saját gyermekeit neveli. Akkor is elhagyhatta a nő a férfit, ám ekkor természetesen semmit sem kapott a férjétől és a gyerekek feletti szülői jogot is automatikusan elveszítette.
„Napjainkban a pornó elérhetőségével és a jelentősen nagyobb reproduktivitási szabadsággal, a szex egy bármikor elérhető árucikké vált. Ez demotiválta a férfiakat a házasságra, írja Regnerus, majd hozzáteszi, hogy Steven Ruggles demográfus jóslatai alapján, minden harmadik húszas éveiben járó fiatal soha nem fog megházasodni.”
A házasság 2.0, amit nevezhetünk modern házasságnak is, teljesen egyenlőtlen viszonyokat teremtett: a férfitől továbbra is elvárja az erőforrásai feletti jog átadását, úgy hogy cserébe nem kap semmit sőt fel kell vállalnia annak a kockázatát, ha a felesége elhagyja, akkor elveszít mindent. A nőkre természetesen mindezek fordítottja igaz, nincs kötelezettségük a házasságban, ellenben a régi jogaik mellé újabbakat kaptak. Válás esetén a nő a férfi minden addig megszerzett ingó-és ingatlan vagyonára ráteheti a kezét a gyerek érdekére hivatkozva. Valójában ez és nem a pornó tette demotiváltá a férfiak tömegeit.
“Napjainkban a fiatal férfiak megtehetik,hogy mellőzik a megfelelő oktatás és karrier elérését, hogy szexuális kapcsolatot létesíthessenek.
Talán még a legkeményebb feminista oldalakon sem olvasni ekkora baromságot. A mai oktatás a lányokra van kihegyezve, akik sokkal simulékonyabbak, jobban tudnak hízelegni. Egy jó képességű fiúgyerek, ha a tananyag már nem köti le, elkezd rosszalkodni, míg egy lány rajzol pónilovat, virágot stb… A karrier egy másik kérdés, ez összefügg a demotiváltsággal. A férfiak esetében a karrier építés szorosan összefüggött a családalapítással, ám mivel ez a fenti okok miatt a legtöbbünk számára vagy lehetetlenné vált (a nem megfelelő anyagi és külső adottságok miatt eleve észre sem vesznek minket), vagy rendkívül kockázatossá vált. Ebben az utóbbi esetben megvan ugyan mind a megfelelő külső, mind a megfelelő anyagi adottság, ám a válások nagy száma miatt, ma már nincs olyan férfi akinek ne lenne legalább egy olyan haverja akit meghurcoltak a családjogi bíróságon, így az ilyen férfi érthető módon nem, vagy csak a nőre nézve kétségkívül már-már vállalhatatlan feltételeket tartalmazó házassági szerződéssel hajlandó kimondani a boldogító (?) igent.
„Ez az elv – hogy jóval több nő vágyakozik házasság után, mint férfi – tartja a végső kapcsolat feletti hatalmat a férfiak kezében Regnerus szerint.”
Ez megint nettó hazugság. A fentiek értelmében a legtöbb nő ma nem jól akar házasodni, hanem jól akar válni…
„Regnerus a “Szürke ötven árnyalatának” történetével támasztja alá álláspontját. A könyvben Mr. Grey alkalmazza Anastasiat, aki beleegyezik főnöke munkafeltételeibe, beleértve bármilyen szexuális tevékenységet, ami jólesik, így minden hatalmától megfosztva a nőt.
Tisztában vagyok vele, hogy a könyv fikció, de ha 100 millió példány került eladásra, mindössze két év alatt, érdemes figyelmet fordítani rá.” – írja Regnerus. Sokan ezt figyelmen kívül hagyják.”
Kár, hogy mind Regnerius, mind a fordító hölgy elhallgatja (szándékosan???) azt a tényt, hogy mind a könyv mind a film a nők körében aratott elsöprő sikert, férfiak szinte alig voltak kíváncsiak rá. A közhiedelemmel ellentétben, ugyanis az ilyen aszimmetrikus viszonyok semmilyen vonzalmat nem ébresztenek a férfiak úgy jó 90%-ában. A valóságban a legtöbb férfi vele egyenrangú társra vágyik, akivel együtt tudja építeni a közös életüket. Ez a tény is alátámasztja azt, amit még az első bekezdésben írtam, azaz ma gyakorlatilag elszabadultak a női hipergám ösztönök, és alfahímként gyakorlatilag bármit megtehetsz velük, és a nők ezt még élvezik is, sőt szimmetrikus kapcsolatnak látják.
Azért szerettem volna a külügyi teambe kerülni, mert a szervezés terén azt hiszem van annyi tapasztalatom hogy tudjam: élvezem, és kitartással tudom csinálni az ilyen jellegű feladatokat, illetve a még kezdetleges kis gyökérrel de azzal rendelkező kis “diplomáciai kapcsolataimat” szeretném megerősíteni az által, hogy az illető személyeket a koliba meghívjam.
A közös munkával kapcsolatban azt szeretném, ha tiszta lenne pontosan kinek mi a feladata, és azt tisztességgel megcsinálná, meghagyva a másiknak a kiteljesedés lehetőségét, ha a munka tömbösítve lenne de hatékonyan, illetve ha minden időben előre le lenne tisztázva . (Erre azért is szükségem lenne, mert úgy néz ki, egyetem és koli mellett dolgozni is fogok a félévben.)
Ezen szempontokból pozitív tulajdonságaimat fent említettem, nehézség lehet esetleg, ha valamivel nem értek egyet, azt nehezen nyelem le, nehezen teszem meg, de erről már beszéltünk. 🙂
Reményekkel vagyok tele azzal kapcsolatban, amikről mint aggályaim beszéltünk (pontos, átlátható időbeosztás időre, megbízhatóság, annyiban hogy nem felejted el…) és amikre azt mondtad, tisztában vagy vele, és dolgozol magadban rajta.
Amúgy szerintem remek kis emberek álltak itt össze, ebből ki lehet hozni valami nagyon jót.
Nem értem, egy alapvetően igényességre törekvő blog miért fordít le és tesz közzé egy már eredetileg is teljességgel igénytelen cikket? Mi célja volt ennek a közzétételnek? Mégis, milyen hozzáadott értéket van? Vagy milyen értéket közveít, úgy egyáltalán? Nem olvastam el Regnerius cikkét, de valószínűnek tartom, hogy egy értelmes szociológus nem gondolkodik ilyen egysíkúan, az árnyalatok, interakciók, többváltozós modellek és a primitív ok-okozati összefüggések megkérdőjelezése nélkül. Valószínű az eredeti szerző nagyon félreértelmezte Regnerius adatait.
Az emberi személy holisztikus szemlélését hirdető blog hogy engedhet meg magának egy olyan tartalmat, ami Isten teremtményét egyetlen fiziológiai szükséglet által determinált ösztönlénynek állítja be? Azon túl, mi ez a gondolati koncepció, hogy egyetlen kollektív külső ok (fogamzásgátlás)által meghatározottnak állítunk be egy individuális, komplex belső döntést (házasság)? Nem lehet, hogy nagy mintán (15000 fő), egyváltozós elemzéssel az egyetlen ok, ami megfogható, a szexualitás élvezeti faktora (bár nem hiszem), de komolyan, a személyes döntéseknek hány százalékát magyarázza ez? Legalább egy kvalitatív vizsgálatot is hozzá lehetett volna olvasni ehhez az adattömbhöz. Meg egyébként is, a korreláció nem mutat okságot, ez pedig egy keresztmetszeti vizsgálat. Mozoghatunk a felszínen, és beállíthatjuk egydimenziós szexhajhász lényeknek a férfiakat, akik nem vágynak intimitásra, elköteleződésre, családra, közös élményekre …stb,, de ez maximum egy érdekes adalék lehet a millió más ok mellett, ami a házassági iránti vágy különbségét magyarázza. És lehet beszélni arról, hogy ez kinek a felelőssége (mint pl. az itt megjelölt nőké, akik nem ,,nevelik a férfiakat”…), de szerintem nagy részben azoké, akik közzétesznek, adottnak vesznek és ezáltal elfogadhatónak állítanak be egy ilyen, mára már tudományosan messze meghaladott ösztönvezérelt emberképet.
Ne már srácok, túl sok olvasótok van, nézzetek már utána, hogy mit tesztek közzé! Elvileg pont azért dolgoztok, hogy átírjátok azt a sztereotip képet a keresztényekről, amit ennek a szövegnek a megjelenítése közvetít!
Nem értem, egy alapvetően igényességre törekvő blog miért fordít le és tesz közzé egy már eredetileg is teljességgel igénytelen cikket? Mi célja volt ennek a közzétételnek? Mégis, milyen hozzáadott értéket van? Vagy milyen értéket közveít, úgy egyáltalán? Nem olvastam el Regnerius cikkét, de valószínűnek tartom, hogy egy értelmes szociológus nem gondolkodik ilyen egysíkúan, az árnyalatok, interakciók, többváltozós modellek és a primitív ok-okozati összefüggések megkérdőjelezése nélkül. Valószínű az eredeti szerző nagyon félreértelmezte Regnerius adatait.
Az emberi személy holisztikus szemlélését hirdető blog hogy engedhet meg magának egy olyan tartalmat, ami Isten teremtményét egyetlen fiziológiai szükséglet által determinált ösztönlénynek állítja be? Azon túl, mi ez a gondolati koncepció, hogy egyetlen kollektív külső ok (fogamzásgátlás)által meghatározottnak állítunk be egy individuális, komplex belső döntést (házasság)? Nem lehet, hogy nagy mintán (15000 fő), egyváltozós elemzéssel az egyetlen ok, ami megfogható, a szexualitás élvezeti faktora (bár nem hiszem), de komolyan, a személyes döntéseknek hány százalékát magyarázza ez? Legalább egy kvalitatív vizsgálatot is hozzá lehetett volna olvasni ehhez az adattömbhöz. Meg egyébként is, a korreláció nem mutat okságot, ez pedig egy keresztmetszeti vizsgálat. Mozoghatunk a felszínen, és beállíthatjuk egydimenziós szexhajhász lényeknek a férfiakat, akik nem vágynak intimitásra, elköteleződésre, családra, közös élményekre …stb,, de ez maximum egy érdekes adalék lehet a millió más ok mellett, ami a házassági iránti vágy különbségét magyarázza. És lehet beszélni arról, hogy ez kinek a felelőssége (mint pl. az itt megjelölt nőké, akik nem ,,nevelik a férfiakat”…), de szerintem nagy részben azoké, akik közzétesznek, adottnak vesznek és ezáltal elfogadhatónak állítanak be egy ilyen, mára már tudományosan messze meghaladott ösztönvezérelt emberképet.
Ne már srácok, túl sok olvasótok van, nézzetek már utána, hogy mit tesztek közzé! Elvileg pont azért dolgoztok, hogy átírjátok azt a sztereotip képet a keresztényekről, amit ennek a szövegnek a megjelenítése közvetít!