A történelem legnagyobb csodái – stigmák, romolhatatlan holttestek

A történelem legrejtélyesebb csodái közé tartoznak azok a szentek, akiknek teste ellenállt a természet törvényeinek. Haláluk után nem indultak romlásnak, testükből édeskés virágillat árad, és úgy néznek ki, mintha csupán mélyen aludnának. Hiába próbálták bebizonyítani, hogy nincsen szó csodáról, az orvosok döbbenten és értetlenül álltak – és állnak – a természetfölötti jelenségek felett.

A noiportal.hu cikke részletesen foglalkozik azoknak a szenteknek az esetével, akiknek testük haláluk után is romolhatatlan maradt. A testeket nem csak egyházi személyek vizsgálták meg alaposan – illetve vizsgálják gyakran újra  – hanem szakavatott orvosok is, akik nem találnak magyarázatot a történésekre. Bebizonyosodott, hogy nem balzsamozás miatt maradnak a testek romolhatatlanok, így egyre többen gondolják úgy, hogy valóban csodáról van szó.

Lourdes-i Szent Bernadett

Bernadett több mint 30 évig nyugodott a nevers-i kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt.

hirdetés

Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt.

Bernadett úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.

Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság a püspököt vádolta csalással. Azt mondták, hogy ő balzsamozta be a nőt halála után, mivel az egyháznak ilyen „csodákra” van szüksége, ha igazolni akarja Lourdes különleges forrásának helyét.

A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadettet.

Változást azonban ezúttal sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett.

Lourdes a jelenések óta, a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb zarándokhelye, ahol csodálatos gyógyulások történnek.

Bobolai Szent András rejtélye

Rendkívül megdöbbentő a lengyel bobolai Szent András vértanúságának esete, akit 1657-ben gyilkoltak meg a kozákok. Miután kegyetlenül megverték, lovak után kötözve húzták végig a porban, városról városra vágtázva, melynek következtében arca teljesen összeroncsolódott, végtagjai leszakadtak, végül pedig kardélre hányták. Egy meleg nyári napon sebtében temették el, a Pinsk-i temető nyirkos földjébe, oszlásnak indult tetemek közé. 40 évvel később, amikor a sírt feltárták, megdöbbenve tapasztalták, hogy a holttest – a sérüléseket leszámítva – teljesen ép állapotban volt. Azóta számos orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd 1917-ben közszemlére tették. Még ekkor sem látszott nyoma sem a hullamerevségnek, sem pedig az enyészetnek.

Siena-i Szent Katalin stigmái

Siennai Szent Katalin hitte, hogy láthatatlanul viseli magán Krisztus kínszenvedéseinek jeleit, és halálakor kezén, lábán és oldalán a sebek meg is jelentek. 1597-ben megvizsgálták, és különálló relikviaként leválasztottak róla részeket, ám a seb még mindig látható volt a sértetlen bal lábán – 217 évvel a halála után.

Pio atya döbbenetes csodái

Pio atya Francesco Forgione néven született Olaszországban, 1887-ben. Gyermekkorától kezdve gyötörték látomások, fiatal felnőtt korára pedig, tisztánlátó képességgel rendelkezett. A távolból is képes volt megmondani kivel mi történt, látta a jövőt. Ő jósolta meg egy Karol Wojtyla nevű fiatal papnak, hogy pápa lesz belőle

Többször jegyezték fel róla a bilokáció jelenségét, vagyis egy időben látták őt több helyen. 24 évesen halálos betegséget diagnosztizáltak nála, de ima és 40 napos böjt segítségével meggyógyult. Testén, már egészen korán, 31 éves korában stigmák jelentek meg, melyek ugyanott jelentkeztek, mint Assisi Szent Ferenc esetében. Sebeit kesztyűkkel próbálta eltakarni, de olykor akkora mennyiségű vért veszített, hogy ez teljességgel lehetetlen volt.

Nagyon barátságos, jó humorú és megértő embernek ismerték, a hívek nagyon szerették őt. Olyan sokan jártak hozzá gyónni, hogy gyakran napi 8-10 órát gyóntatott, szinte a végkimerüléséig. 1968. szeptemberében hunyt el, 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.

Testét 2008-ban hantolták ki, és tiszteletre helyezték egy üvegkoporsóban, Pietrelcinában.

via www.noiportal.hu

hirdetés