Mladifest 2017: ha úgy ragaszkodnánk a Szentíráshoz, mint a mobilunkhoz

A negyedik napon reggel 9 órától tanúságtételeket hallgattunk a nyári forróságban 12 óráig, majd a délutáni pihenés után a rózsafüzért imádkoztuk el és 18 órakor elkezdődött az ünnepi szentmise.

A szentbeszédet  Dankó Perutina atya, ferences szerzetes mondta, magyar nyelvre Sarnyai Andrea fordította.

A szentbeszédet teljes terjedelemben közöljük:

Kedves Fiatalok!

Egyszer egy fiatal elmesélt nekem egy történetet. Az édesapja jó pár évvel korábban egy idegennel állított haza és senki sem tudta évekig, hogy mi a feladata ennek az idegennek a családjuk életében. A fiatalt úgy nevelték, hogy legyen érzéke arra, hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse.

hirdetés

A különleges idegen viszont olyan volt, ha nem tudott valaki egy kérdést megfelelni, ő tudta a választ. Életében először még foci meccsre is elvitte a fiút. Rengeteget tudott beszélni, de ez senkit sem zavart. Ők hallgatták őt és az édesanya észrevette, hogy az idegen figyel gyermekére. Hatása lett a mindennapokra az idegen viselkedésének.

Körülbelül 40 éve él velük és még mindig köztük van, egy sarokban él és úgy hívják ezt az idegent, hogy televízió.

Idő közben megérkezett az ő felesége is és furcsa neve volt, úgy hívják: számítógép. Az első gyermekét úgy hívják: mobiltelefon. A második gyermeküket pedig Facebook és érkeztek a további gyermekek: What’s up, Twitter és még gondolják, hogy tovább bővítik a családjukat.

Kedves fiatalok, kedves fiatal barátaim!

Ennek a történetnek az üzenete teljesen világos. Hogy ha a technológia időszakában élünk, eltávolít bennünket egymástól, ahogy eltávolította ennek a családnak a tagjait is. Amikor összegyűltek, akkor egy idegen miatt gyűltek össze. Nem azért, aki teremtette őket, aki szereti őket, hanem egy idegen miatt.

Az idő, amelyben élünk, arról híres, hogy elfelejtettük egymást meghallgatni. Isten adott nekünk két fület és egy szájat. Mintha ezt észre sem vennénk! Mindannyian jobban szeretünk beszélni, mint hallgatni a másikat, habár Isten arra hív bennünket, hogy többet hallgassunk és kevesebbet beszéljünk.

Megkaptuk a hallgatás ajándékát, de a mi kemény, emberi fülünk nem hallja meg az emberi szót, sőt még az Isten szavát sem sokszor.

Bombázva vagyunk a különböző információkkal minden oldalról és minél inkább van információnk és minél inkább kapcsolatokban vagyunk, annál inkább eltávolodunk egymástól.

Hiszem, hogy velem is ez sokszor megtörtént. Lehet, hogy én is ilyen helyzetbe kerültem, hogy nem hallgattam a beszélő társamat. Az ember valamit mondott nekem, megismételtem igen-igen, mert már volt egy meghatározott álláspontunk mit fogunk arra válaszolni.

Megszakad minden párbeszéd, minden kommunikáció és minden találkozás a másik személlyel. A modern ember békétlen, szétszórt és állandóan siet. A technika fontosabb lett számunkra az embernél és ez nem csak a fiataloknál van így, hanem a kicsiknél, a 2-3 vagy az 5 éves gyerekeknél.

Egy ember azt mondta nekem, hogy az ő 3 éves kisgyereke, habár megváltoztatta a jelszavát, ő meglátta, hogy milyen jelszót írt be és meglepődött, hogy a kisgyerek be tudott lépni a telefonjába.

A technológia gyermekei vagyunk és biztos vagyok benne, hogy 99 százalékban nem tudja elképzelni az életét számítógép és mobiltelefon nélkül. Mi idősebbek emlékszünk arra az időre, amikor telefon és számítógép nélkül éltünk, amikor sokkal többet barátkoztunk, amikor többet imádkoztunk a családban, amikor természetesebben éltünk. A technika elveszi az időnket, emberi kapcsolatainkat. A következő egyszerű történet segíthet nekünk az eligazodásban.

Az apa olvasta az újságot az asztalnál, mellette pedig ült a földön az ő 6 éves kisfia és játszott a táblagépen. Nézegette a képeket, azt mondta az édesapjának: Apa én tudom használni az internetet, a számítógépet, a barátaimmal már elkezdtem írogatni a Facebookon. Te mit használtál akkor, amikor kicsi voltál? Az apuka letette az újságot, ránézett és azt mondta: a fejemet használtam, fiacskám.

Kedves Testvéreim!

Habár ez az idő a technológia ideje és habár az életünkben bombáznak bennünket minden oldalról. Fontos visszatérni a mi forrásunkhoz, visszatérni az első szeretethez, ez pedig Isten.

Jézus, a mi első tanító mesterünk. Ő tudja, hogy hogyan kell hallgatni. Meghallgatja a szükséget szenvedőket, akik meg akartak gyógyulni, akik gyógyulást kértek vagy közbenjártak valaki gyógyulásáért, amikor meghallotta az embert és ha jónak látta, Jézus üzenetet adott neki. Akár példabeszédben, rövid beszédben, amely mindig úgy fejeződött be, hogy a személy rátalált a hitre, meggyógyult lelkileg és testileg is.

A magvetőről szóló példabeszédben nem hallották meg az Igét. Először kemény földre esett, majd az út szélére, ezért nem tudott gyökeret verni. Amikor tövisek közé hullott, akkor a tövisek megfojtották a növényt. Némely mag, amely pedig jó termőföldbe esett, bőséges termést hozott.

Hallgatni annyi jelent, hogy megnyitjuk a belsőnket a másik számra és meg vagyunk hívva újra és újra meghallgatni.

Mi, akik gyakran, vagy akár minden vasárnap járunk szentmisére, abba a csapdába kerülhetünk, hogy nem halljuk meg Isten üzenetét, hanem csak legyintünk, hogy ezt már ismerjük, ezt már tudjuk.

A Szűzanya, Jézus után a második tanítónk, aki megmutatta, hogy hogyan kell hallgatni. A mai ünnepen Angyalos Boldogasszony, Porciunkula ünnepén emlékezünk Szent Ferencre is, aki kicsi kápolnájában augusztus 2-án elmondta a testvéreinek: “Mindnyájatokkal a mennyben szeretnék lenni” – mondta a Szűzanya. Ez a látomása volt Szent Ferencnek Jézusról és Máriáról, majd elment III. Honoriusz pápához és kérte a teljes búcsút az emberek számára.

A pápa először csak ennek a kis kápolnának adta meg az engedélyt, utána ez kiterjedt az egész világra. Így a ferences templomokban elérhető ez a teljes búcsú, amelyet Szent Ferenc által kaptak meg a ferencesek.

Aki meggyón, szentáldozáshoz járul és imádkozik a Szentatya szándékára, az teljes búcsút nyer.

Isten mindent megbocsájtott nekünk és azt kéri tőlünk is, hogy mi is bocsássunk meg egymásnak. A legnehezebb a lelki életben a megbocsátás. Mindig másokat vádolunk, magunkat pedig ártatlannak mutatjuk be.

A statisztika azt mutatja, hogy növekszik azon emberek száma, akik nem tudnak aludni, nyugtatókat szednek, félelmek és szorongások gyötrik, melynek okait nem ismerik. Mindezek háttérben az állhat, hogy nem vagyunk békében az emberekkel és az Istennel.

Ezért az első lépés a javulás útján, hogy megbékélünk, gyónunk, mert mi tanúi vagyunk itt annak, hogy az emberek hétköznapjaikban találkoznak Istennel. Ezért arra hívlak benneteket, hogy lépjetek ki önmagatokból és induljatok el a másik felé. Lehet, hogy az, akit korábban megbántottál, nincs itt. Küldj neki egy üzenetet és utána találkozz vele négyszemközt és mondd, hogy bocsánatot kérek. Lehet, hogy rosszat mondtam rád, hogy pletykáltam rólad, bocsáss meg nekem! Akkor emberiek vagyunk és ilyenkor az ég leszáll közénk és akkor mi Isten gyermekei vagyunk.

Nem elégedhetünk meg egy „szalon kereszténységgel”. Nekünk tiszta szívünk, kezünk, szemünk kell, hogy legyen. Mert te az vagy amit gondolsz, amit beszélsz, az vagy amit adsz.

A meghallgatás történetét egy szentírási történettel támasztanám alá. Mária és Márta példája, akik Lázár testvérei voltak.

Mária odaült Jézus lábaihoz és hallgatta őt. Márta pedig, mint jó háziasszony állandóan sietségben van, meg akarja vendégelni Jézust a maga módján. Úgy tűnik, hogy Jézus ebben a helyzetben igazságtalan, amikor megfedi Mártát: „Márta, Márta, Mária a jobbik részt választotta.” Az, hogy kétszer is kimondja Márta nevét azt jelenti, hogy fontos számára Márta személye. Nem megfedni akarja, csak azt akarja neki mondani, hogy Mária a hallgatásával bölcsebben döntött.

Kedves Fiatalok!

Kell, hogy bennünk is ott legyen Mária és Márta személyisége. De első helyen kell, hogy legyen Mária, aki a bencés jelmondat szerint él: „Imádkozzál és dolgozzál!” Imádkoznunk kell, hogy keretet adjon a napunknak. Tisztelnünk kell az Istent. Ezért megkérdezlek benneteket, hogy mi történne akkor, ha úgy ragaszkodnátok a Szentíráshoz, mint a mobiltelefonotokhoz? További kérdéseket is feltennék.

Mi lenne, ha a zsebünkben vagy táskánkban Szentírást hordoznánk? Visszamennél a Szentírásodért, amit otthon felejtettél, amikor munkába vagy iskolába mentél?

Mi történne, ha naponta százszor belenéznék a Szentírásba?

Mi történne, ha elolvasnánk néhány üzenetet a Szentírásból, ugyanúgy, ahogyan az üzeneteket olvassuk a telefonon?

Mi lenne, ha nem tudnánk nélküle élni?

Ha reggel felébredéskor rögtön a Szentírást vennék a kezünkbe és nem a mobiltelefont?

Akarunk-e a gyerekeinknek Szentírást ajándékozni?

Akartok-e Szentírást olvasni utazás közben?

Kedves Testvéreim!

Engedjetek meg még egy utolsó gondolatot! A Szentírás és a mobiltelefon összehasonlításakor a Biblia esetében nem kell félnünk attól, hogy kikapcsolódik, lemerül az akkumulátora, hogy valaki leblokkolja, mert Jézus az ő vére árán már kifizette érte a számlát.

Használjatok ki, fiatalok, ezt a fesztivált arra, hogy Jézus szívünkbe adja azt a pecsétet, amely feljogosít bennünket arra, hogy többé ne kössünk kompromisszumokat. Nem fogunk bedőlni a bűnnek, nem fogunk az anyagi javak után vágyakozni (drog, alkohol stb.), hanem minden nap újra és újra döntünk az Úr mellet. És ha nehéz is ez számunkra és gyakran elesünk, ne féljetek újrakezdeni! Aki tud újrakezdeni, képes eljutni a célig, az Isten országához.

Befejezésként fogadjatok egy figyelmeztetést! A mi nyugati civilizációnkban kezdődött az, hogy egy kislányt, akit mindig a szemünk elé állítanak, mint női ideált egy játékszerré alacsonyítjuk le.

Az újság, a tv is tele van vele, ahol a kislány arctalan, nem személy, hanem egy játékszer. A lány a mi nyugati civilizációnkban egy játékszerré vált és ez az ördögnek az egyik csapdája lett.

Az ördög ravasz és azt szeretné, hogy minden nő és asszony a szolgálatában legyen. Ne legyen arca, ne legyen büszkesége és ne legyen öröme se. A végén az történik majd vele, mint a játékszerek többségével, összetörik, ezért mára sok nő szíve összetört.

Azok a férfiak, akik csak játékszernek használják a nőket, soha nem válnak érett férfivá. Ezért, fiúk, úgy tekintsetek a lányokra, mint a Szűzanya kedves lányaira.

Lányok, ti pedig úgy tekintsetek a fiúkra, mint egy csodálatos kincsre, akit Isten akar nektek ajándékozni!

A Boldogságos Szűz Mária mint női ideál itt Medugorjében már 36 éve mindig Krisztusra mutat és arra hív bennünket, hogy mindig az ő fiához menjünk, mert Jézus a mi üdvözítőnk, a megváltónk, ő az Alfa és az Omega, a Királyok Királya és Ura.

      Amen

hirdetés