Az elmúlt hetekben több oldalon is olvasható volt, hogy Európa vezető politikusai, akik döntéseikkel hosszú évtizedekre meghatározzák a kontinens jövőjét milyen családi állapotban élnek.
A mondás egyre inkább igaz: „Fejétől bűzlik a hal…”
Európa 4, gazdaságilag legerősebb államának (Franciaország, Németország, Nagy–Britannia, Olaszország) vezetői gyermektelenek. Ezen országokban a nemzetalkotó lakosság száma rohamos mértékben csökken és az esetleges népességnövekedés oka a migráció okozta többlet és a letelepedők magasabb termékenységi arányszámának köszönhető. Családpolitikájuk azonban nagy mértékben elmarad attól a potenciáltól, ami gazdasági erejükben rejlik, ezzel is kinyilvánítva, hogy van „könnyebbik” út.
Azonban a többi nyugati ország kormányfői sem mondhatók éppen nagycsaládosoknak.
Svédország, Hollandia, Skócia és Luxemburg vezetői is gyermektelenek és döntéseikben erőteljesen jelennek meg azon liberális eszmék, melyek a „konzervatívnak” titulált életmóddal szembehelyezkedve lazítják fel a család társadalmi fontosságát.
Kelet–Európa országainak negatív demográfiai mutatói sok tekintetben rosszabbak nyugati társaiknál, azonban családpolitikájuk eltér az „elvártaktól”.
Ha megnézzük a V4-k (a visegrádi csoport) minisztereinek gyermekeinek számát azt látjuk, hogy Orbán Viktor 5 gyermekével Európa legnagyobb családját tudhatja magának, Lengyelország és Csehország vezetői 2-2 gyermekkel, míg Szlovákia elnöke 1 gyermekkel rendelkezik.
A közelmúltban hazánkban tartott Nemzetközi Családkongresszuson miniszterelnök úr bejelentette, hogy a GDP 5%-át tervezik költeni családtámogatásra a jövőben, mert a cél a népességfogyás megállítása az elkövetkező 15 évben. Legyünk optimisták!
Bese Gergő
9 hozzászólás
Mindenképp megemlíteném például, hogy a brit miniszterelnök asszony “önhibáján kívül”, meddősége miatt nem vállalhat gyermeket… sőt! keresztény hite volt, amelynek köszöbhetően “átvészelte ez a nehéz időszakot életében.
több a témában: http://osvenymagazin.hu/gyermek-politika/
Ez most nagyon propaganda szagúra sikeredett. Persze tudom, hogy nem direkt, csak, aki ismeri Bese Gergő atyát az tudja, hogy elfogultabb ilyen téren, amivel nincsen baj.
Aki két mondatnál többet olvas az európai családpolitikákról az csak mosolyog ezen a cikken. Fontos a téma csak jó lenne, ha szakmai tartalommal lenne megtöltve, például, hogy a kérdésben mit lehet tanulni vagy elkerülni a franciáktól vagy a svédektől. Miért lehetetlen a németek helyzete stb…
Nagyon szeretem az írásaitokat, de ezzel most nagyon nem értek egyet. Nem attól függ, ki milyen ember és milyen politikus, hogy hány gyereke van. Nem értem, miért kell ítélkezni, amikor azt sem tudjuk, miért alakult így az életük.
Úgy gondolom a cikkben lévő táblázat igenis elég beszédes. Gyümölcseiről ismerni meg a fát. Az pedig vicces, hogy az ítélkezést elítélő hozzászólók mennyire készek voltak rögtön megítélni magát a cikket.
Az Atya úgy ítélkezik és teszi bűnbakká a fenti embereket, hogy fogalma sincs arról, mi a konkrét oka annak, hogy végül nem született gyerekük. És ezt szó nélkül kellene hagyni? És annyit sem lehet mondani, hogy ez a megbélyegzés, főként egy pap szájából nem túl elegáns? Ha ez ítélkezés, akkor vállalom.
Egy cikket “megítélni” nem ugyanaz, mint egy embert, azt hittem, ez evidens. Nem a cikkíró van elítélve, hanem a cikke. Írhat másikat, más témában, lehet, hogy az “ítélet” is más lesz. Nem szólva arról, hogy a cikk tartalmát
tökéletesen ismeri, aki elolvasta. Ugyanez nem mondható el a cikkíróról, aki a fensőbbséges elítélés mellett még a tájékozatlanságáról is tanúbizonyságot tett.
Ez a cikk kimondottan gusztustalan. Milyen jogon ítélkezik bárki más emberek magánéletéről, legszemélyesebb belső dolgairól? (Vő.: “ne ítélj…”) Belelát talán az emberek lelkébe? Ismeri az összes körülményeiket, életük minden szegletét? Bajukat-örömüket, vívódásaikat, döntéseiket? Megítél egy festményt úgy, hogy a takaró vásznon van egy centis lyuk…
Az már csak hab a tortán, hogy teszi mindezt egy olyan ember, akinek szintén nincs gyereke, mert így döntött. És ha jól döntött, ha rosszul, mindenesetre könnyebb más emberek életével foglalkozni. Addig sem kell a sajáttal… ha már nem játszik a pályán valaki, ne kiabáljon be instrukciókat. Főleg, ha semmi tétje nincs a számára. Ugyanis ő még csak nem is edző.
Bese “úr”nak hány gyereke van? tessék? mennyi?
Éppen ugyanezt akartam kérdezni.