Nordic walking, Jézus, cigánypasztoráció – 777
Egyéb, Szemle

Nordic walking, Jézus, cigánypasztoráció

Hofher József atyát jól ismerhetik azok, akik közel állnak a jezsuita rendhez, akik gyakran forgatnak lelkiségi irodalmat, de a “nagymarosos” fiataloknak is ismerősen cseng a neve. A jezsuita szerzetes komoly erőfeszítéseket tesz roma testvéreink integrációjáért, miközben innovatív módon ötvözi a rendhagyó testmozgást a szemlélődő imával.

Hofher József atya. Fotó: Végh László, Magyar Nemzet

Hofher József jezsuitával közölt nagyinterjút a Magyar Nemzet című napilap szombati száma, amely az mno.hu oldalon is megjelent. Az interjúban József atya őszintén beszél a cigánypasztoráció égető kérdéseiről. Rámutatott például arra: az egyetemen, főiskolán tanuló cigány fiatalok kétszeresen is megélik a kiközösítettség nehézségeit: nem csak a többségi társadalomban találnak széles körben elutasítottságra, hanem sok esetben saját közösségük is elfordul tőlük, rossz szemmel néznek rájuk, amiért a továbbtanulást választják.

József atya tűpontosan mutatott rá: a teljes társadalom érdeke, “hogy a Magyarországon élő, lassan egymilliós cigány népesség gyermekei iskolázott emberekké váljanak”. Mindeközben jelezte azt is: a többségi társadalomban élő előítéletek levetkőzésével párhuzamosan a roma kisebbségnek is el kell hagynia a magyarokkal szembeni előítéleteit. A jezsuiták által működtetett roma szakkollégium hallgatói kapcsán reményének adott hangot. Mint mondta,

azt reméljük, hogy a jövőben hidat képeznek a kisebbségi és a többségi társadalom között, s sokat tesznek annak érdekében, hogy a cigányok és a magyarok között meginduljon a kommunikáció, és jobban bízzunk egymásban.

József atya szerint a döntéshozók kiemelkedő felelőssége, hogy “hajlandók-e időt és pénzt áldozni rá, hogy működő cigánypolitika legyen felelősen gondolkodó cigány emberekkel”.

Hofher József atya beszélt egy új, izgalmas elgondolásról is: nemrégiben ugyanis a nordic walking és a szemlélődő ima összekapcsolására tett kísérletet. A közelmúltban ezzel kapcsolatban jelent meg – Molnár Renátával közösen – könyve, A mozgás lelkisége címmel. A szemlélődő imában a név kimondásának nagy jelentősége van: a nordic walking közben ima és sport a ritmuson keresztül találkozik. A lelkigyakorlat során ugyanis fizikailag is megterhelő lehet a napi hét-nyolc órányi imádkozás, amelyet színesít a sporttevékenység, amelynek számos pozitív hatása is van. Mindennek ötvözeteként született meg a “Jézusi gyaloglás” ötlete, amely a lelkigyakorlatok szerves részévé vált.

Az interjú végén József atya eképpen összegzi a kereszténység (társadalmi szinten megnyilvánuló) lényegét:

a másik személy elfogadása, szolgálata, az önzetlen szeretet, amelyben nem én, hanem a szeretett személy a fontos.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá