2017. 03. 15.

Amikor a csend némasággá alakul

Legutoljára 2015-ben voltam moziban. Eltelt egy kis idő azóta, de most, a Jezsuiták meghívására premier előtt megnézhettem a Némaság c. filmet. Zabáljuk a popcornt, előttem egy pár látványosan smárol, aztán elindul a film, és a Japánra oly jellemző kabóca koncert kezdetét veszi, majd hirtelen csend. Teljes némaság.

Tavaly hittan csoportunkban beszélgettünk a “muszlim térhódításról” és a “hitehagyott Európáról”. Vajon a vértanúság aktuális kérdés-e itt ma Magyarországon? Milyen esetben tagadhatjuk meg a hitünket? Boncolgattuk a kérdéseket. Most, hogy láttam a Némaság c. filmet nem kérdés, hogy hitünk megvallása minden korban vértanúságot rejt magában. Néha „könnyedebb” formában érnek minket hátrányok, néha erőteljesebb élethosszig tartó szenvedésben.

Érettünk szenvedett

Négyen holnap meg kell tapossák  Jézus ábrázolását a közösség megmentéséért. Hárman vállalják,  negyediknek nem jelentkezik senki.
-Menj Te! Te úgysem a falunkból való vagy! -Erre mindenki helyeselni kezd. Mást, nem közülünk valót könnyű feláldozni.
Az egyik pap bíztatja őket, hogy tapossanak, a másik nem. Mivel mentek meg több életet? Azzal, ha taposok és életben maradunk, vagy azzal ha nem taposok és vértanúként az örök életre jutok?

Taposni taposok, köpdösni már nem? Tényleg ekkora a különbség?

Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték” Mk 14,65

Jól élek, jó lélek

Tudom, pap (és hívő) hiány van, de fel sem tudom fogni, mit jelent az, amikor úgy kell megőriznem a hitem, hogy egy szál pap sincs a környéken évtizedek óta, mert mindegyiket kivégezték. Amikor évek óta nem tudok Szentmisén résztvenni; áldozni, gyónni. Mekkora öröm, amikor újra megjelenik egy pap, amikor újra kegytárgyak, vallási kellékek, (rózsafüzér, kereszt) kerülhetnek a kezembe?

„Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsid 13,5)
Isten miért engedi, hogy azt érezhessük, elhagyott minket? Miért hagyja, hogy szenvedjünk? Miért hagyja, hogy mások szenvedjenek az én hitem miatt? Önzés-e ilyenkor nem megtagadni hitemet? És ha kikényszerítik belőlem a hittagadást?

Ha ezzel megmentem mások életét?

Alle meine Lehrer sind tot, außer der Stille.
Eszembe jut, hogy az osztrák kollégiumban, ahol laktam, ez az idézet volt március hónapban a naptárban: Minden tanárom halott, kivéve a csend. Ez ugrott be a film után hazaérve, és valóban: sokféle csend létezik: feszült, néma, várakozásokkal teli, reménytelen, halotti. A filmben Rodrigez atyával együtt átéltem mindegyiket. Fantasztikus élmény volt.
Mi elszoktunk a csendtől, folyton zaj vesz körül minket, pedig a csendben ott van az Isten. Ha nem is halljuk, az azért van; mert Ő is lehet, hogy csendben van. Mégis ott van velem, és osztozik a szenvedésemben.

 

Háromszor tagadsz meg engem

Számomra a legnagyobb üzenetet a leggyarlóbb szereplő hozza a filmben. Úgy gondolom, -persze ez csak fikció- hogy amikor Jézus azt mondta Péternek: Háromszor tagadsz meg engem; magában így folytatta: és háromszor lesz lehetőséged arra, hogy megbánd, és bocsánatot nyerj az Atyától. A filmben az újra és újra eleső ember teszi fel számomra az i-re a pontot, Ő rajta keresztül üzen Isten számomra:

A kísértés halálunkig újra, és újra visszatér, ahogyan a megbocsájtás lehetősége is.

Néma gyereknek…

A némaságot megtöri a kabócák zaja, jön a stáb lista… Némán ülök tovább és a keep-elek.
Henry Boulard atya egyik PH-ban tartott előadásában mondta, hogy az ima nem feladat, hanem állapot. Mocorog bennem a kérdés, Rodrigez kapcsán:

Lehetséges-e némasággal gyakorolni a hitünket?

– Fú, lehet, még a 21:32-es buszt elérem. – Éhes vagyok tesó, nyitva van még a giroszos?
…kapom el a kitérők beszédfoszlányait. Örülök, hogy egyedül jöttem el, és volt időm némán távozni. Kipittyegem a kocsit, beülök, a rádió némán marad. Én meg csak pörgetem a fenti gondolatokat magamban. Nem olvastam el előtte semmit, sem kritikákat, sem a regényt; minden “előképzettségem” csak annyi, amennyit a Jezsuita-Japán spiritúra kapcsán eddig kutattam.

És most nem érdekel, hogy mi a valós része a sztorinak, vagy hogy mennyire hű a regényhez a film,

mert megérintett, és megmozgatta hitem némaságát.

 

Silence/Némaság, amerikai–olasz–mexikói film, 2016, 161 perc, forgalmazó: Freeman Film.
Fotók: www.silencemovie.com

Blog Programajánló
hirdetés

1 Komment

  • Válasz GAtya 2020. 08. 13. 13:55

    sokféle csend létezik: feszült, néma, várakozásokkal teli, reménytelen, halotti. A filmben Rodrigez atyával együtt átéltem mindegyiket. Fantasztikus élmény volt.
    Mi elszoktunk a csendtől, folyton zaj vesz körül minket, pedig a csendben ott van az Isten. Ha nem is halljuk, az azért van; mert Ő is lehet, hogy csendben van. Mégis ott van velem, és osztozik a szenvedésemben.

    Háromszor tagadsz meg engem
    Számomra a legnagyobb üzenetet a leggyarlóbb szereplő hozza a filmben. Úgy gondolom, -persze ez csak fikció- hogy amikor Jézus azt mondta Péternek: Háromszor tagadsz meg engem; magában így folytatta: és háromszor lesz lehetőséged arra, hogy megbánd, és bocsánatot nyerj az Atyától. A filmben az újra és újra eleső ember teszi fel számomra az i-re a pontot, Ő rajta keresztül üzen Isten számomra:

    A kísértés halálunkig újra, és újra visszatér, ahogyan a megbocsájtás lehetősége is.

    Néma gyereknek…
    A némaságot megtöri a kabócák zaja, jön a stáb lista… Némán ülök tovább és a keep-elek.
    Henry Boulard atya egyik PH-ban tartott előadásában mondta, hogy az ima nem feladat, hanem állapot. Mocorog bennem a kérdés, Rodrigez kapcsán:

    Lehetséges-e némasággal gyakorolni a hitünket?

    – Fú, lehet, még a 21:32-es buszt elérem. – Éhes vagyok tesó, nyitva van még a giroszos?
    …kapom el a kitérők beszédfoszlányait. Örülök, hogy egyedül jöttem el, és volt időm némán távozni. Kipittyegem a kocsit, beülök, a rádió némán marad. Én meg csak pörgetem a fenti gondolatokat magamban.