Könyvajánló

A homoszexualitás megelőzése – Útmutató szülőknek

Már hetek óta tolom magam előtt a feladatot, hogy megírjam ezt a könyvajánlót. És nem azért, mert nem jó a könyv… Pont azért, mert egy őrülten fontos témáról beszél, viszont tabuk és politikai korrekt korrigálás nélkül. Mi az, hogy megelőzni a homoszexualitást? “Te hiszel ebben?!” – kérdezte egy nagyon kedves ismerősöm, amikor meglátta a kezemben a könyvet. Igen, hiszek, és sok más, nálam jóval okosabb és tapasztaltabb ember is. 

Ami miatt sikerült elkezdenem a cikkírást, az az, hogy rájöttem, nem kell disszertációt írnom. Ez csupán egy könyvajánló. Nagyon sokat lehetne mondani a témáról, de próbálok a könyvnél maradni, arról is röviden írni. Egyszer már érintettük a homoszexualitás kérdéskörét, a 15 kérdésnél. Kicsit irigylem is Andrist, aki ilyen összeszedetten tudott írni.

Néhány szót az írókról: Joseph Nicolosi, aki feleségével, Linda Ames Nicolosival jegyzi a szerzőséget, egy Kaliforniában élő klinikai szakpszichológus. Lassan 25 éve alapította két társával a NARTH-ot (National Association for Research and Therapy of Homosexuality), ahol homoszexuális irányultságú emberekkel foglalkoznak; kutatómunkát és terápiát is folytatnak. (Elsősorban férfiakkal, de nők is fordulhatnak hozzájuk.) Több száz kliensük változtatott irányultságot és életmódot az évek során, és életükkel is bizonyítják, van lehetőség változni. Mindannyian analitikusan orientált terápiás segítséggel, egy képzett szakember támogatásával, a gyermek- és serdülőkorukban szerzett sérülések feldolgozásával, a hiányok valamilyen fokú betöltésével jutottak el oda, hogy az ellenkező nem felé kezdtek vonzódni.

A könyv eredetijét 2002-ben adták ki. 14 év kellett, hogy eljusson hozzánk, de nem veszítette aktualitását, sőt. Szülők figyelem! Ha a fiatok lányos játékokkal játszik, Anya cipőjében mászkál, sminkeli magát, és királylányokat rajzolgat, vagy lányotok csak autókkal játszik, utálja a szoknyát, nem hajlandó rózsaszínt, vagy hajpántot fölvenni, az alapvetően nem probléma. Mindenkivel előfordul. De ha ez a viselkedés stagnál, és azt veszitek észre, hogy már fél éve nincs változás, illetve a gyerek szorong az azonos nemű pajtások között, akkor arra már érdemes odafigyelni. Lehet, hogy valami miatt bizonytalan a nemi önazonossága, amit érdemes kezelni. Nem feltétlenül terápiával, sokszor “csak” nagyobb odafigyeléssel, a nemi sztereotípiák erősítésével, az azonos nemű szülővel való meghittebb kapcsolattal, pl. exkluzív közös időtöltéssel. Idézek a könyv 31. oldaláról: “-Azt akarja mondani, hogy Stevie-nek nem is terápiára van szüksége? -Igen – mondtam -,

Stevie-nek nem terápiára van szüksége, hanem az apjára.”

Könnyű ezt mondani… folytatja maga Nicolosi is. Mi sem véletlenül cikkezünk annyit az Apa – fia kapcsolatról, manapság hatalmas szükség van Jó Apákra. Igazi Férfiakra, akik nem kizárólag a kiabálásában, parancsolgatásban, focinézésben, sörözésben élik meg a férfiasságukat, és mernek érzőek lenni, időt tölteni a kisgyerekeikkel, akkor is, ha még “nem elég okosak”, tornyot építeni közösen, akkor is, ha az statikailag nem lesz korrekt, vagy akár megölelgetni őket, ha arra van szükségük. Nem kell anyákká válniuk, szükség van a bunyózásra, a határozottságra, a keménységre is. Óvatos, félszeg fiúknál különösen fontos lehet a bátorítás a “fiúsabb”, esetleg vadabb és kockázatosabb viselkedésre is, hogy szorongás nélkül be tudjanak illeszkedni a fiúk világába. De jó, ha az apák mernek gyengék és gyengédek is lenni. Persze nekünk, anyáknak pedig teret kell engednünk nekik, sőt bátorítanunk és erősítenünk kell őket. ÉLETreszóló feladatok ezek.

A könyv további fejezetcímei szintén sokatmondóak, alattuk néhány mondatban próbáltam összefoglalni a tartalmat:

1) Férfinak lenni teljesítmény

A fiúkat az anyák szülik, a férfiakat azonban az apák.

2) A prehomoszexuális fiú
Apámmal nem találtam a kapcsolatot, érzékenyebb típus voltam, nem voltak fiú barátaim, nem szerettem a vadulósabb játékokat, nem voltam elég erős (pl. asztma). Legtöbb meleg férfi ezekről számol be a terápia során. Ha a fiú nem találja a helyét a fiúk között, sokszor (Egyesült Államok) máris küldik egy meleg szervezethez, ahol megtartó közösségre találhat, és serdülőkorban ez mindennél fontosabb. Nyilván van más lehetőség is.

3) Ilyennek született?
A “bizonyítékok” ismertetése, és a biológiai elméletek határainak bemutatása.

4) A családban marad
Hogyan szokott reagálni a család. Hogyan lehet hitelesnek és szeretetteljesnek maradni, akkor is, ha nem örülök annak,amit hallok. Mi a szerepe az anyának, az apának, a testvér(ek)nek.

5) A barátokkal kapcsolatos érzések
A kortárs kapcsolatok fontossága, a “támogató” csoportok ismertetése. Kitörni az elszigeteltségből. Mit tehetnek a szülők?

6) Serdülőkor
Érzelmek zűrzavarában. A meleg identitás, mint divat. A kulcskérdés az önkép, hiszen a szexuális vágy később arra irányul majd, ami vonzóan idegen, azaz amit önmagában nem talált meg, ami más, mint ő.

7) Hogyan lesz a fiús lányból leszbikus?
Az egyetlen fejezet, ami a lányokra összpontosít. 20 oldal a női lélekről és a sérülések lehetőségeinek áttekintéséről.

8) A kezelés politikája
A politikai háborúról amely a homoszexualitás körül tombol. Hogyan került le a betegségek listájáról? Fejlődési rendellenesség? Szabad-e gyógyítani? Miért tiltják egyes országok a terápiát? Alfred Kinsey eredményei.

9) A gyógyulás folyamata
Semmi nem megy egyről a kettőre. A növekedés négy szakasza. A siker különböző mutatói.

10) Egy édesanya naplója
Hullámvölgyek és hullámhegyek, reménykedés és csalódás, bizakodás és kétely, hogy tényleg azt választja-e ami a legjobb a fiának.

Végül még néhány fontos gondolat. Nem vagyok homofób. Nem félek tőlük. Nem gyűlölöm őket. Nem lobogtatok zászlókat. Nem használom a buzi szót. Vannak nagyon kedves ismerőseim, akiknek volt homoszexuális kapcsolatuk, van olyan, akinél ez lezárult, van akinél még nem, de dolgozik az ügyön, és van, aki nem dolgozik rajta, mert jól érzi magát. Nem gondolom azt, hogy minden homoszexuális húzzon terápiára mielőbb. Ha ilyen ember jön hozzám, nem kezdem el “megváltoztatni”. A pszichológus “hozott anyagból dolgozik”, azaz szerződünk valamire, valamilyen cél elérésére, és ezt a kliens mondja meg. Maximum ha nem tudok jó szívvel és hitelesen a cél mellé állni, akkor ajánlok egy másik kollégát. Amit viszont nagyon fontosnak tartok:

Engedjük meg, hogy azok akik szeretnének változni, és olyan életet élni,
mint a többi 98%, elmehessenek szakemberhez.

Adjuk meg az esélyt! Ne kelljen egy ilyen témában segítő szakembernek börtönbe menni, vagy 10.000 eurót fizetni, mint pl. Máltán… Köszönettel.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Hasonló cikkek

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá