Török Csaba: Szó sincs eltussolásról! - 777
Interjú

Török Csaba: Szó sincs eltussolásról!

Az utóbbi hetekben a közéleti sajtó egyik nagy témája volt az egyház körüli botrányok ügye. A véleményformálók, de még az egyházhoz közeli emberek is felvetették, hogy vajon jól kommunikálja-e az Egyház a nehezebb ügyeket. A SZEMlélek blog utánajárt a kérdésnek, és mikrofonvégre kapta Török Csabát, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia médiareferensét. Szemle.

– Az Index napokban megjelent cikke azt sugallja, mintha a Magyar Katolikus Egyház, konkrétan az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye el szeretne tussolni az egyház számára kellemetlen ügyeket. Megállja a helyét ez a feltételezés?
– A Főegyházmegye a konkrét ügyben MTI-nyilatkozatot tett közzé, amelyben közli azt, ami közölhető. Hogy a vizsgálat folyamata során nem lépett a nyilvánosság elé, annak megvan a maga oka: egyfelől addig nincs mód megalapozott kijelentésre, amíg ki nem derül, valóban történt-e bűncselekmény, vagy sem – sajnos lehet szó ártó szándékú rágalmazásról is -, másfelől egyszerre kell védeni az áldozatot és a bűnösség beigazolódásáig a megvádolt személyt. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Természetesen arra is figyelmet kell fordítani, hogy kizárják újabb esetek lehetőségét – ezért a megvádolt személy a vizsgálati szakaszban adott esetben már el lehet tiltva a papi ténykedéstől. Ezen felül, amennyiben a vizsgálat valóban bűncselekményre talál, akkor az egyházi hatóságnak – s ezt XVI. Benedek, majd Ferenc pápa is nyomatékosította – át kell adnia az ügyet az állami nyomozati hatóságoknak, az igazságszolgáltatásnak. Ebben szerepet játszik az is, hogy az egyháznak nincs felhatalmazása, eszköztára ahhoz, hogy a szó szoros értelmében “nyomozást” folytasson. Ezek tükrében azt kell mondanom, hogy a kérdés tárgyát képező esetben sem a közvélemény tájékoztatása terén, sem más összefüggésben nem állítható, hogy a főegyházmegye “eltussolt” volna bármit is. Hogy egyesek másként képzelik el a kommunikációt, másfajta “stílust” várnak el az egyháztól, ez olyan kérdés, amit nem tudok objektíven megítélni. Ám az, hogy az egyházi hatóság nem olyan módon kommunikál, ahogyan azt egyesek megkövetelnék tőle, egyáltalán nem nevezhető eltussolásnak.

– Az adott cikk fő érve az előbbi állítás kapcsán az volt, hogy egy magyar nyelvű körlevélben csupán két rövid bekezdés szerepel latin nyelven – épp a kellemetlen ügyekről szóló részek. Ez kétségkívül akár úgy is tűnhet, mintha rejtegetni próbálna valamit az egyház.
– Az egyházmegyei körlevelek (circulares) eredendően latin nyelv íródott, belső egyházi használatra szánt közlönyök. Az elmúlt évtizedek során egyre több részük jelent meg magyarul, kezdetben csak a kevéssé jelentős, vagy a hívekre is tartozó részek (pl. templomban felolvasandó állásfoglalás, üzenet). Ugyanakkor a legfontosabb egyházfegyelmi döntvények továbbra is a kánonjog hivatalos nyelvén, latinul láttak napvilágot. Idővel persze ez is változott. Napjainkban általánosságban elmondható, hogy a papi szolgálatra vonatkozó legfontosabb ügyek közlése továbbra is latin nyelven történik. Ennek sajátos oka van: aki itt, a mi főegyházmegyénkben pap, gyóntathat, misézhet, az a világegyházban bárhol elláthatja a papi szolgálatot, szentségeket szolgáltathat ki, természetesen az illetékességi köröket tiszteletben tartva. Ezért a papi igazolványunk, amely igazolja kilétünket, s feljogosít a gyóntatásra, misézésre, latin nyelvű. De ugyanígy latin nyelvű a gyóntatási fakultás (engedély, felhatalmazás) szövege, amit a szenteléskor egy évre kapunk, majd ez idő leteltével, új vizsgatétel után már határozatlan időre nyerünk el. A papi állapotban bekövetkező változások is latin nyelven jelennek meg (felfüggesztés, eltiltás, a laikus állapotba való visszahelyezés), hisz ahogyan ezek a változások, s hatásaik beállnak a mi főegyházmegyénkben, úgy érvényesek az egész világegyházban is. Adott esetben a körlevél hivatalos szövegéből dokumentálhatónak kell lennie, hogy egy papnak mi az egyházi státusza. Tegyük fel, hogy az illető Amerikában szolgálatot kezdene, ekkor a mi esztergomi körlevelünk szövege alapján az ottani püspöknek el kell tudni döntenie, hogy ezt megengedheti-e számára. Ezért, ha egy pap nősülési szándékkal hagyja el a szolgálatot, ez is latin nyelven fog megjelenni. Egyébiránt minden ilyen latin szövegben ott van a kánoni hivatkozás (az Egyházi Törvénykönyv mely kánonja alapján történt a döntés), így az is utánanézhet a konkrét oknak, aki esetleg nem tud latinul.

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá