2017. 04. 27.

„Apostolnak lenni menő!” – főszerkesztői nagyinterjú Martí Zoltánnal a Heti 7es-ben

A Heti 7es névre keresztelt interjúsorozatunk célja, hogy megmutassuk a 777 emberi arcát – ez esetben szó szerint. Hétről-hétre egy újabb szerkesztőnkkel (vagy szerkesztőpárosunkkal) beszélgetve szeretnénk, ha jobban belelátnátok, kik vagyunk és miért fontos nekünk ez a szolgálat. Ebben a részben egy főszerkesztői nagyinterjú keretében Martí Zoltánnal beszélgettünk a 777 jelenéről és jövőjéről, a fiatalok lelki éhségéről és arról, mire voltak képesek az apostolok wifi nélkül.

Gondoltad volna ezt egy éve?

Nem, de épeszű ember nem gondolhatta volna ezt az egészet nemhogy egy, még két év alatt sem. Éppen ezért összhangban valljuk szerkesztők, fordítók és egyéb önkéntesek, hogy a 777 egy csoda! Ha bárkiben felmerülne, hogy nincs Isten, elég, ha rátekint az elmúlt hónapjainkra. Világosan látszik, hogy márpedig van és segít minket.

Az évforduló kapcsán újra fontos visszamenni az alapokig: mi is a 777? Minek indult és mivé vált?

Nagyon szerencsésnek tartom magunkat, hogy erre azt válaszolhatom, hogy a kérdés két szempontja között alig van különbség. Nagyban megvalósult az a vízió, ami mentén nekikezdtünk. Elsősorban ezt a koncepcióra értem, nem számokról beszélek…

Számok terén nem voltak tervek?

De, természetesen voltak. Többen említették már a Heti 7-es interjúikban azt a bizonyos első szerkesztőségin elhangzott két-háromezres lájkszámot, mint alapcélt. Utólag bevallhatom, hogy azt ráadásul úgy mondtam, hogy “na, tűzzünk ki valami elérhetetlent”, ami képes lesz motiválni a társaságot. Ehhez képest ebben a pillanatban már tizenháromezer fölött járunk.

És azért formailag némileg színesedett is a paletta.

Az ezen felül létrejött tartalmi sokszínűség hihetetlen!

KV, Szerzetes leszek, Férj leszek…hamarosan indul az Anya leszek is, csakhogy párat említsek. Ez a felsorolás így persze humorosan hangzik, de ebből látszik az a gazdagság, hogy milyen természetesen le tudjuk fedni az élet nagy állomásait, hiszen egyszerűen van például egy szerkesztőnk, aki hamarosan tényleg anya lesz! Rendkívüli értéknek tekintjük, ha az ilyen helyzetekben felmerülő örömöket és kérdéseket keresztény szemmel megmutathatjuk és talán irányt is mutathatunk velük.

Viccesen szoktam mondani, hogy most nyáron a szerkesztőségünk egyik fele megházasodik, a másik fele pedig össze fogja adni őket. Mi tényleg semmi mást nem csinálunk, minthogy önmagunkat adjunk. Úgy látszik hál’Istennek, hogy erre van igény.

Nézzünk meg akkor az érme másik oldalát. Mi az ami a 777 lehetett volna, de (még) nem lett?

Mindenki tudja rólunk, hogy önkéntes csapat vagyunk, egyetem/munka mellett szerkesztjük az oldalt. Ez magában hordoz nehézségeket. Ha teljes állásban csinálnánk teljesen más dimenzióban lennénk. Szeretek ehhez is pozitívan hozzáállni, hiszen így is mennyi minden sikerült! Reálisan úgy látom, hogy jelen pillanatban 30%-on tudunk működni ahhoz képest, mint ami egy teljesen professzionális közegben menne. Az, hogy ez a 30% lesz-e valamikor több, az nagyban függ attól, hogyan mocorgunk Isten tenyerén a közeljövőben…

Te egyébként is a média világában dolgozol. Tapasztaljuk magunk körül, hogy mekkora információdömpingben élünk. Ha az általad említett 30%-on működve is ennyi embert be lehet vonzani, felmerül a kérdés, hogy mi a titok? Általánosabban pedig: Hogyan lehet egy ilyen túlkínálatban elérni az embereket?

Két rendkívül elcsépelt szó jutott hirtelen eszembe: hiánypótlás és hitelesség. Tényleg ez a titok! Magyarországon egyszerűen nem volt még ilyen oldal, mint a 777. Ne gondolja persze senki, hogy nagy felméréseket végeztünk volna az oldal indítása előtt, szó sincs róla. Azért azt látjuk, hogy a “nagy biznisz” nem ezen a területen csíphető meg. Itthon egyszerűen nincs még meg annak a kultúrája, amit mi csinálunk.

Miért?

Jó kérdés. A hozzánk érkező olvasói visszajelzések nagy arányban arról szólnak, hogy mennyire jó, hogy mi segítünk az embereknek felvállalni a hitüket. Főként fiatalok, de idősebbek is erről írnak – egyszerűen egyébként úgy alakult, hogy az olvasótáborunk 90%-a harmincöt év alatti.

Tabut döntögetünk, a szó jó értelmében. Eddig kizárólag az egyházak kezelték az ezzel kapcsolatos kommunikációt annak minden előnyével és hátrányával együtt. Mi nem az oltárról, hanem a templompadból írunk!

Ennek ellenére, illetve emellett vannak papok is a szerkesztőségben. Ami pedig a hitelességet illeti: az olvasóink is egyszer majd szerzetesek, papok, keresztény édesanyák és édesapák lesznek, mint mi. Ilyen szempontból összemosódik írók és olvasók tábora, ezért tudunk hitelesek lenni. Az egyik kedvenc olvasói visszajelzésem, amikor azt mondta nekem valaki, hogy azért szereti a 777-et, mert az életéről szól. Ennél több nem kell!

Ettől függetlenül ez az oldal is némileg kénytelen a kattintások és lájkok bűvöletében élni, vagy legalábbis figyelnie kell ezekre a viszonyítási pontokra is. Kellenek a lájkok, hogy olvassák a tartalmakat és kell az olyan tartalom, ami lájkot hoz. Hol van ebben a határ?

A határt nehéz megszabni, inkább a sorrend fontos. Egy valamit nagyon megtanultam az elmúlt egy évben pont a 777-nek köszönhetően: amint Isten elé helyezem a statisztikát, akkor a számok úgy elkezdenek csökkenni, hogy Isten egyből visszaelőzi őket.

Szeretném emellett leszögezni, hogy az a főszerkesztő, aki nem foglalkozik a számokkal az szakmaiatlan és alkalmatlan a feladatra. De ez nem jelenti, hogy a számok bűvöletében kell élnünk. Azért fontos tudnunk, hogy milyen témák érdeklik az olvasóinkat, mert azok által tudjuk őket közelebb vinni a hithez.

Tudok keresztény orgnánumoknál dolgozó kollégákról, akik nagyon is figyelik a számokat és sajnos nem feltétlenül nézik jó szemmel a 777-et. Reméljük, hogy ez pusztán egy egészséges féltékenység, amivel nincsen baj, mert segíti a fejlődést. Azt azonban fel kell ismernünk, hogy a keresztény médiumok sohasem lehetnek egymás konkurenciái. Az Istenhez vezető úton nincsenek konkurenciák.

Ha már a konkurenciáknál és a média természeténél tartunk. Ha egy kicsit is nézelődünk online, láthatjuk, hogy az emberek figyelmét alapvetően mi ragadja meg: negatívumok, botrányok, tragédiák. A krisztusi üzenet a végletekig pozitív és nem ilyen értelemben meghökkentő. Mi lehet a módja annak, hogy ennek ellenére eljusson az emberekig?

Először is fel szeretnénk azt mutatni, hogy mennyire jó és vonzó pozitív dolgokkal foglalkozni. Erre van igény, mert az emberek –  akármi van – a jót közelebb tudják engedni magukhoz.

Természetesen foglalkozni kell a negatív dolgokkal is, például hogy a világban sohasem volt még olyan méretű keresztényüldözés, mint napjainkban. Fel kell hívnunk a figyelmet a közel-keleti, afrikai eseményekre is. De ezektől függetlenül a 777 egy pozitív, apostoli utat mutat amikor azt vallja, hogy a hit nem magánügy.

Az egész munkánk pozitív tapasztalatokból építkezik, éppen ezért érezni – Offline alkalmainkon is- , hogy az oldalt belengi egyfajta pozitív légkör.

De örülök, hogy kimondtad az ‘apostol’ szót! Milliószor ismételt fogalom, amit túl ritkán tisztázunk. Számodra mit jelent apostolnak lenni?

Számomra elsősorban Krisztus követését az életemben. Nagyon félünk attól, hogy apostolokká váljunk, leginkább azért, mert Jézus első apostolaira, mint valami tökéletes, megközelíthetetlen figurákra tekintünk. Ők is tele voltak hibákkal, nem ez számít! Az egyik elárulta Jézust, a másik megtagadta, a harmadik fel sem ismerte miután feltámadt – a közös cél az, hogy igyekezzünk szentekké válni.

Magas a mérce, de elég ha ott kezdjük, hogy bátran felvállaljuk a hitünket a családunkban, az egyetemünkön, a munkahelyen, ahol az életünket éljük. Apostolnak lenni menő!

Ez az interjú a legutóbbi 777 Offline másnapján készül, amelyen a ‘gender’ állt a középpontban. Milyen visszajelzések érkeztek erre az – ahogy a helyszínen is tapasztaltuk – parázs témát körüljáró beszélgetésre? Hogy látod egyébként összességében így négy alkalom után az Offline-t?

Az Offline teljesen beleilleszkedik a 777 csodájába. Bájosan amatőr módon kezdtük a szervezést – ez szerencsére nem látszott – és azóta négy alkalommal megtöltöttünk egy több, mint háromszáz fős aulát. Ez elsősorban az olvasóink érdeme, hogy eljöttek. A gender tökéletes téma volt, hiszen megvan a közéleti vonatkozása, ugyanakkor húsbavágóan keresztény téma is. Beszélnünk kell arról, mi is ebben a kérdésben a keresztény álláspont. Fantasztikus megtapasztalni, hogy a Bibliának és a hitünknek mindenre van válasza. Ezen az alkalmon nagyon ideálisan meg tudtuk mutatni a perspektíváink gazdagságát: adott volt egy katolikus pap, aki teológiai, egyházi szempontból közelítette meg a kérdést, illetve egy keresztény szakértő és aktivista, aki pedig ebbe a keretbe tudta beágyazni a tapasztalatait. Nem tudok róla, hogy valaha Magyarországon ilyen típusú beszélgetés ilyen méretű nyilvánossággal létrejött volna. Mindemellett hatalmas dolog, hogy abból a háromszáz emberből, akik ellátogatnak hozzánk, átlagosan körülbelül száz valószínűleg nem is keresztény. De eljönnek és meghallgatnak minket. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen alkalmon számunkra mennyire sokat jelent, ahogy sorban jönnek oda az olvasóink és egyszerűen megköszönik, hogy vagyunk.

Nincs az a megosztásmennyiség, ami helyettesíthetné azt az érzést, amikor egy fiatal egyetemista odajön hozzám és azt mondja: “Köszönöm, mert a ti írásaitok mentették meg a nagyböjtömet.”.

Még egy szempontból lehet, hogy érdemes megvilágítani a 777-et. Ez a csapat egy éve intenzív párbeszédben van fiatalok ezreivel. Mennyit hallani, akár egyházi részről is, hogy “így a fiatalok” meg “úgy a fiatalok”. Milyenek is valójában ezek a fiatalok? Ha valakik, ti most látjátok. Mire kíváncsiak, mitől félnek, mire vágynak?

Nagyon jó “rádöbbenni”, hogy a keresztény fiatalokat ugyanaz érdekli, mint bármely más fiatalt. Hogyan fog az életben boldogulni? Hogyan találja meg a hivatását, a párját? S bejön persze az is, hogy miképp tudják megélni a hitüket a mindennapokban. A magam példáján látom, hogy ebben a korosztályban mekkora éhség van hitre, tudásra, válaszokra. Nem blöff, amikor azt mondjuk, hogy hatalmas a lelki éhség a Kárpát-medencében. Felnő az első olyan generáció, amely a rendszerváltás után teljesen szabadon megtalálhatja és kibontakoztathatja a hitét.

Emellett pedig akkora az ellenszele a kereszténységnek, hogy már-már gyanút fognak a fiatalok, hogy akkor itt valaminek lennie kell. Ha megnézed az oldalra érkező kommenteket, sok köztük a kifejezetten lázadó hangvételű. Akik ezeket írják nem rossz emberek, hanem keresők, akik nem keresztény háttérből jönnek és ilyen módon is válaszokat szeretnének kapni. Ezért nem törlünk soha kommentet, csak akkor, ha gyalázkodó.

A többi keresztény oldal sajnos sokszor megválogatja a kommentjeit. Mi azt valljuk, hogy kérdezzen nyugodtan bárki, megpróbálunk mindenkinek (akár papjaink segítségével) válaszolni.

A 777 tehát vállalja, hogy elviszi a fiatalokat a “falakig”. Onnan pedig már a bent lévők, az egyházak feladata, hogy beengedje őket. Mi lehet a megoldás, hogy ez a beengedés megfelelően történjen és ne csak a panaszt hallgassuk, hogy miért nem járnak a fiatalok templomba/hittanra stb.

Az egyházaknak már ott van felelőssége, hogy együtt vezethessük ezeket az embereket a falakig. Most úgy látom, mintha mindenki bentről kiáltozna, hogy “gyertek be”.

Krisztus tanítása elképesztően vonzó, tehát vonzóvá kell tenni! Az örök életnél nagyobb üzenet nincs, a lottó ötös nálunk van. A becsomagolással akadnak gondok. Alapvető probléma, hogy a fiatalok nem ismerik magát a tanítást. Az alapoktól, a megismertetéstől kell elindulnunk, mert a társadalom tele van tévhitekkel. Meg kell haladnunk a közösségeink belterjességét.

Erről a kérdéskörről nehéz nyíltan beszélni. Nem a magas lóról akarunk kritizálni, hanem segíteni, hiszen mi magunk is az egyházainkhoz tartozunk.

Mit gondolsz, mi lesz a 777-ből hét év múlva?

Nem számokban, hanem lelkiségben gondolkodom. Ha hitelesek és őszinték tudunk maradni, megtartva azokat az alapokat, amelyekkel elindultunk, akkor én már nagyon elégedett leszek.

Ha tizenkét apostol, wifi nélkül (!), az egész világra el tudta juttatni Jézus üzenetét, akkor nekünk, akik fordítókkal együtt majdnem háromszor annyian vagyunk, beláthatatlan lehetőségeink vannak!

Szeretnénk minél többeket elérni és megszólítani, hogy merjenek beszélni a hitükről, hogy amikor majd egyszer felteszik nekik a kérdést, hogy tényleg minden tőlük telhetőt megtettek-e, az a 777-en ne múlhasson. Ha ezt a célt tudjuk szolgálni hét, vagy akár hetven év múlva is, akkor biztos vagyok benne, hogy a helyén lesz az oldal.

Heltai Péter

(Fotók: Forintos Anna)


Ajánló Zoli írásaiból:

Ezért vállald fel a hitedet a munkahelyeden

A legszebb lányok nem a strandon vannak

Bohóc jogvédők

Heti 7es Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás