Az egymásra támaszkodásnak, az egymást kiegészítésnek megkapó példáját láttam a minap, amint ablakomból az utca járókelőit figyeltem – kezdi történetének elmesélését Smith Erzsébet.
Egy emberpár közeledett a forgalmas útkereszteződéshez. A férfi vak volt, a nő majdnem béna.; aki csak nehezen haladt előre, még vak társa erős karjának támogatásával is.
A férfi volt az erő a nő számára, a nő pedig szeme volt a férfinek.
Szánalomra méltó – mondanák sokan; mégis úgy tetszett, hogy csendes diadal sugárzott a párból, amint átkeltek az úttesten. Mindegyikük adott valamit, amire a másiknak szüksége volt, így elérték céljukat. A krisztusi szeretet-parancs arra hív minket is, hogy felismerjük felebarátunk szükségét és tőlünk telhetően segítsünk.
Ha szegények vagyunk, akkor is tudunk adni. Egy vigasztaló szó, egy mosoly vagy egy testvéri ima a kellő időben csodálatos, lelket építő erővé válhat embertársunk életében.
Itt is Jézus példája álljon előttünk, aki isteni irgalmasságával meglátta nagy szükségünket, bűnben való rabságunkat; eljött a földre és itt a legnagyobbat adta értünk váltságul, saját életét!
(forrás: erdelyikeresztenek.network.hu)
hirdetés
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás