“Attól lesz valaki a Nagy Ő, hogy döntesz mellette” - Harmati Dóra és Kunszabó Anna a Heti 7es-ben – 777
Heti 7es, Interjú

“Attól lesz valaki a Nagy Ő, hogy döntesz mellette” – Harmati Dóra és Kunszabó Anna a Heti 7es-ben

A Heti 7es névre keresztelt interjúsorozatunk célja, hogy megmutassuk a 777 emberi arcát – ez esetben szó szerint. Hétről-hétre egy újabb szerkesztőnkkel (vagy szerkesztőpárosunkkal) beszélgetve szeretnénk, ha jobban belelátnátok, kik vagyunk és miért fontos nekünk ez a szolgálat. Ezen a héten Harmati Dórával és Kunszabó Annával többek  között olyan kérdéseknek jártunk utána, minthogy: Jézus lett volna a legnagyobb feminista? Tényleg nehéz ma társat találni? Mi a 777 sikerének a titka?

Kit tartotok a példaképeteknek?

Dóri: Így hirtelen az anyai nagypapám jutott eszembe, aki lelkész. Kis koromtól meghatározó volt számomra, ahogyan Istenről és a személyes istenkapcsolatáról beszélt.

Anna: Nekem a szüleim a példaképeim! Édesanyám ötünk mellett szerzett két diplomát és megalapított egy hajléktalanokkal foglalkozó intézményt. Példát mutatott, hogy nőként nem kell választanom család és munka között.

Ez azért a mai világban extrémnek hat. Így festene az átlagos női példakép?

Anna: Ma teljesen más trendek vannak s ez nagyban függ attól, hogy ki, milyen környezetből jön. Én csomó hiteles nőt láttam magam körül – apácákat és családanyákat egyaránt. Számomra ott kezdődik a példamutatás, ha valakinek az élete Isten felé mutat.

Dóri: Ha bekapcsolom a TV-t vagy kinyitom az újságot, leginkább celebeket látok. Ők pedig, finoman szólva, legtöbbször nem Istenre irányuló életet sugároznak. Ez nem pozitív, de az átlagoshoz közelebb van.

Dóri, te azt írod egy keresztény feminizmusról szóló cikkedben, hogy a legnagyobb feminista maga Jézus. Biztos vagy benne, hogy ebben egyet ért veled a feminista fősodor?

Dóri: Ezt annak kapcsán írtam, hogy Jézus ebben a kérdésben kora zsidó társadalmában abszolút újítónak számított, nem egyszer ezért meg is botránkoztak rajta! A keresztény világban ez a példa máig meghatározó. Jézusi alapokon gondolkodunk a női szerepekről a családban és a munkában egyaránt.

A feminizmus zászlóvivői sokszor pontosan arra hivatkozva “harcolnak”, hogy lebontsák az általad említett “keresztény világból” adódó korlátokat.

Dóri: Ha csak úgy nézünk a feminizmusra, mint a férfi-női egyenjogúság pártolójára, akkor nem találunk ellentmondást a jézusi tanítással. A sokat támadott Pál apostol is erről beszél az Efezusi levélben, amikor kölcsönös tiszteletre és egyenlőségre szólítja fel a házastársakat.

Anna: Az pedig, hogy az emberi gyarlóság hol kezdte ki a történelem folyamán az isteni tervet, megint más kérdés. A nők méltóságának megőrzése és az egyenjogúság mint klasszikus feminista  gondolatok keresztény szemmel is támogatandók. A probléma ott kezdődik, hogy a mai feminizmus közel sem egyenlő ezzel. Ami mellé a mai feministák is besorolnak abortusz vagy gender kérdésben, az egy keresztény nő számára elfogadhatatlan. Éppen ezért manapság megtévesztő erre a két gondolati körre egy fogalmat használni.

Szabad elárulnom, hogy ez tulajdonképpen egy hármas interjú, hiszen Annának ott hallgatózik a hasában még valaki. Ha valamit nem csinál az átlag magyar nő, az az, hogy a húszas évei elején megházasodik és rögtön gyereket vállal. Nem korai ez egy kicsit?

Anna: Ezt viccesen szoktuk mondani a családban, hogy javítom a statisztikákat, mert hamarabb mentem férjhez, mint Édesanyám és hamarabb fog születni az első gyerekem is. Ki szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nem valami régóta dédelgetett terv volt. Egyetlen korai pillanatra emlékszem, amikor Eszter húgom három és fél én pedig öt éves voltam. Az esti imánk után Eszti odafordult hozzám és azt mondta: “Anna, az tök fontos, hogy ki lesz a férjünk, nem?”. Ebben nagyon egyetértettünk és megbeszéltük, hogy akkor elkezdünk imádkozni a jövendőbelinkért. Ez egy nagyon jövedelmező befektetés! (nevet)

Az ima kétségtelenül fontos, de ezen kívül hogy látjátok, könnyű ma társat találni?

Dóri: Szerintem társat találni nem feltétlenül nehéz, inkább ott kezdődnek a bajok, ha az ember belemegy mindenféle kapcsolatokba csak azért, hogy legyen valakije. Sokkal veszélyesebb beleragadni egy kilátástalan kapcsolatba.

Mitől lesz kilátástalan egy kapcsolat?

Anna: Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy szakítunk a férjemmel, aki akkor még csak a barátom volt. Úgy mentem el arra a találkozóra, hogy ez volt életem legszebb két hete, de ha ez a srác meghallja, hogy a testiség nálam akkor jön be a képbe, ha már megházasodtunk, hiába nagyon jó ember, nem fog rábólintani. Hál’Istennek ez aztán mégis megoldódott. Ezt csak azért meséltem el, mert az ilyen dolgok, mint a tisztaság közös vállalása segítenek megmutatni, hogy van-e igazi szeretet az adott kapcsolatban.

Dóri: Egyetértek. A szexualitás a legintimebb közössége két embernek, amelyet Isten a teljes egységre, a házasságra tartogat. Ha mindezt ezen kívül teszem és leszek valakivel “egy test” azzal apró pénzre váltom az intimitásom és a szeretetem.

Emellett minden szinten nagyon fontos, hogy a leendő párom közelebb vigyen Istenhez, hogy a kapcsolatunkban ne csak mi ketten legyünk, hanem mindketten Istent helyezzük az első helyre.

Beleragadunk rossz kapcsolatokba, nem kezeljük helyén a szexualitást. Emiatt nem találnak olyan sokan párt?

Dóri: Azt hiszem, hogyha beengedjük ebbe az egészbe Istent, akkor számolnunk kell azzal, hogy nem akkor csöppenünk bele a nagy találkozásba, amikor és ahogy azt mi elképzeltük.

Szóval szerinted van egy kijelölt “Nagy Ő”, “lelki társ”, akivel majd mindenki találkozik?

Dóri: Nem, és ezt nem is mondtam. Én azért imádkozom, hogy megtalálhassam azt az embert, akivel le fogom élni az életemet. Ez nem jelenti azt, hogy a mi párosunk odafönt régóta “ki lenne jelölve”.

Anna: Életünk során akár több olyan személlyel is találkozhatunk, akivel boldogan leélhetnénk az életünket. Tehát nem egy valaki van, hanem egy valaki lesz. Attól lesz valaki a Nagy Ő, hogy döntesz mellette!

Természetesen az ilyen döntéseknek is lehetnek komplikáltabb oldalai. Ti például, ahogy ezt viccesen emlegettük is, “ökumenikus sógornők” vagytok. Dóri egy komoly hagyományokkal rendelkező evangélikus családból jön, Anna, a te édesapád pedig katolikus diakónus. Ahogy komolyodott a kapcsolatotok Dóri bátyjával, nem érkeztek párhuzamosan a ferde pillantások a családtagok részéről?

Anna: A kapcsolatunk elején volt Bélával egy randink, amikor – nem túlzok – öt órán át vitatkoztunk. Mind a ketten egymás fejéhez vágtunk sok mindent, és jól átrágtuk egymás érveit. Rájöttünk, hogy a vita minden kérdésében csak az első egy-két érvig van köztük véleménykülönbség, ami ennél mélyebb szinten tartozik a hitünkhöz, abban egyetértünk. Azt tapasztaljuk, hogy a hétköznapokban az Isten felé törekvésünk és a hitéletünk intenzitása ugyanabból a forrásból fakad. Nem mondom, hogy rózsafüzérrel leptem meg a házasságunk elején, bár Rómában voltunk nászúton, ami valljuk be, jó kezdés! (nevet)

Az alapok lehet, hogy hasonlóak, de azért ott vannak a komoly különbségek is. A szentségek, a gyerekek neveltetése, a kérdés, hogy hova megy a család templomba és még sorolhatnám. Van erre egyáltalán megoldás?

Anna: Egymás hitének a tiszteletébe beletartozik az is, hogy elfogadjuk az ezzel járó nehézségeket. Tudatában vagyunk annak, hogy mi az egyházi szétágazások következtében két különböző helyen nevelkedtünk, de családi szinten nem ennek a megosztó jellegét hangsúlyozzuk.

777! Ti elsőre igent mondtatok Martí Zoli megkeresésére?

Anna: Mikor Zoli  a férjemnek és nekem elmondta a 777 ötletét, ami akkor inkább csak álom volt, bennünk azonnal megszületett egy hatalmas igen. Úgy éreztük Isten be szeretne vonni ebbe a nagy projektbe és nem is igazán foglalkoztunk azzal, hogy például mikor is lesz minderre időnk.

Dóri: Nekem Anna rebesgette, hogy Zoli majd megkeres egy ötletével. Amikor meghallottam, azonnal rábólintottam!

Mindenkitől ezt hallom az eddigi interjúkban, hogy csont nélkül rábólintottatok. Nem jöttek elő félelmek vagy kétségek?

Anna: Hasonlót éltem meg anno a Fúzió közösség egyik alapítójaként. Az ember nagyjából tudja, hogy mi az, amit meg kell tennie, hogy létre jöhessen egy addig csak a fejében, szívében létező terv, amit aztán Isten a gyakorlatban hirtelen megszoroz százzal. Az indulásnál Zoli azt mondta, hogy nagyon örülne, ha egy év alatt lenne körülbelül kétezer követője az oldalnak. Ehhez képest, amikor ez az interjú készül, túl vagyunk a tizenkétezren!

Dóri: Nekem kicsit nehéz volt az elején, hogy – amint Anna is említette – a Jóisten sokkal nagyobb tempót diktált, mint amire mi készültünk. Hirtelen ott álltam, hogy most akkor miről és hogyan is írjak ennyi embernek?

Kialakult aztán – és szerintem ez a 777 gyors sikerének is a titka – , hogy olyan dolgokról írunk, ami tényleg érdekli az embereket. Egyszerűen magunkba nézünk, hogy mi az, ami minket 2017-ben keresztény magyar fiatalként foglalkoztat. Hogyha jól meg is tudjuk írni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az olvasóink számára is valami hasznosat és hiánypótlót tudunk nyújtani.

Mitől hiánypótló a 777?

Anna: Rengeteg a félreértés a társadalomban a kereszténységgel kapcsolatban. Ezeket a 777 segítségével nagyon hatékonyan el lehet oszlatni. Mondok egy példát: mindenki úgy tekint a keresztényekre, mint akik a hitük miatt rengeteg korlátot és szabályozást kénytelenek “elszenvedni” a mindennapokban. Ez egy hamis megközelítés. A keresztény ember rengeteg minden fölösleges és rossz dologtól megszabadítja magát annak érdekében, hogy Isten akaratát követhesse. Ez nem szenvedés, hanem felajánlás, ami szeretetből és hitből fakad, nem utolsó sorban pedig tartósabb boldogságot és szabadságot hoz, mint bármilyen egyéb, időszakos “jó közérzet”.

S mit gondoltok, mi lesz az oldalból hét év múlva?

Dóri: Magyarország legmeghatározóbb keresztény portálja. Reménykedem benne, hogy még többet tudunk addigra az oldallal foglalkozni, akár fél vagy teljes állású munkatársakként.

Anna: Bízom benne, hogy addigra még több lehetőséget ki tudunk majd használni, amelyek most is adottak, de egyszerűen idő és energia hiányában még várólistán vannak. Isten eddig is megmutatta mennyire fontos neki, amit csinálunk, nem hiszem, hogy félúton kihátrálna a 777 mögül!

Heltai Péter

(Fotók: Forintos Anna)


Ajánló Dóri írásaiból:

Uram, nem ezt beszéltük meg!

Hogyan (ne) legyél szingli

Gerenda a szememben

Ajánló Anna írásaiból:

Utcai evangélizáció – térítők és eltérítők

Isten csak a C-terv? – Gondviselés a gyakorlatban

Elvigyük-e a gyereket a temetőbe? – Egy személyes rémes emlék

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá