2017. 01. 02.

Isten tenyerén ébredtem

Annyira szép ez a megfogalmazás, ez a cím! Ennél már csak maga a vers szebb. Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a Földes Lívia művet. Kívánjuk, hogy sok ilyesmi érzés legyen bennetek 2017-ben, szépeket lássatok, és ne felejtsétek:
olyannak látjátok a világot, amilyenek Ti vagytok!

Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem

hirdetés

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Kép: Hegedüs Márton

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás