A mai napon ünnepeljük a 19. század Itáliájának egyik legmeghatározóbb szentjét, Bosco Szent Jánost, akit csak Don Boscoként emlegetünk.
Hodász András atya a 777 Offline előadása alkalmával arra hívta a hallgatóságot, hogy merjen magának olyan példaképet választani, aki előttünk járva példát adott a szeretet igaz gyakorlásában, a hit igazi megvallásában. Ők a mi szentjeink.
Don Bosco számomra ilyen útmutató, aki felszentelése után óriási lendülettel vágott neki a pasztorációnak. Elöljárói terveivel szemben nem gazdag, jómódú családok házi papja kívánt lenni, hanem egy sokkal nehezebb utat választott: Torino utcáin tengődő fiatalok felkarolása lett élethivatása.
Azokkal a fiatalokkal foglalkozott, akik a társadalom peremére kerültek, akik az ipari forradalom igazi megszenvedőiként éhbérért tengették életüket család, barátok és támasz nélkül.
hirdetésBosco atya ebben a nehéz történelmi időben reményt hozott sok száz szegénynek. Még akkor is állhatatos maradt küldetésében, mikor elöljárói, paptársai, a világi hivatalnokok mindent megtettek azért, hogy sikertelenségek és csalódások érjék. Ebben a tekintetben nem sok minden változott az elmúlt évszázad alatt…
Az atya hite, kitartása azonban erősebb volt minden akadálynál. Közössége, a szaléziak máig megmaradtak, legfőbb feladatuk továbbra is a fiatalok megmentése. Oktatás, közösség, hitélmények kellenek ahhoz, hogy a mai értékválságban küzdő „Z” generációnak boldogabb élete legyen, mint akár szüleiknek. Ehhez azonban szükségünk van égi közbenjárókra.
A mai napon fordítsuk figyelmünket Don Boscora, szavain elmélkedve erősödjünk kitartásban és Isten iránti hűségben.
„Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.”
/Don Bosco/
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás