Hamvazószerda van, egy kisteherautóban ülünk. Hárman vagyunk: egy szociális munkás, én, az egyetemista, és egy fiatal, huszonéves hajléktalan, a Sanyi, aki pár ezer forintért cserébe segít nekünk emberi körülmények közé költöztetni egy rászoruló családot.
Beszélgetünk. Nyilván szóba kerül a nagyböjt, hogy a mai napon csak háromszor eszünk, és csak egyszer lakunk jól. Végigfut az agyamon a napom. Előre látom, hogy a második és a harmadik étkezésem között 9 óra fog eltelni, így jön ki a lépés. Már most sajnálom magam, hogy milyen éhes leszek estére…
– Nagyböjt? – kérdezi vidáman a mellettem ülő Sanyi – Olyan nekünk sokszor van egy évben!
hirdetésNevet. Nevetünk mi is. De én csak azért, hogy ne lássák, mennyire elszégyelltem magam.
(fotó: pausecafein.fr)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás