Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
A Föld Napján mi sem lehetne aktuálisabb, mint a gazdag ifjú története (Mk 10, 17-31). Most mi vagyunk a világ gazdagjai. Olyan jólétben, biztonságban, kényelemben élünk, amiről az emberek többsége álmodni sem mer. Vajon próbálunk méltóvá válni erre az ajándékra? A szolgálat eszközének tekintjük a jólétünket, vagy elhisszük, hogy ez jár nekünk?
– Minden parancsot megtartottam gyermekkoromtól fogva… – Valami még hiányzik belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, és így kincsed lesz a mennyben.
Lehet templomba járni, lehet tisztán élni, sok jót lehet tenni. De valami még hiányzik belőlünk. Ha nem tudsz lemondani egy ruháról, utazásról, a kényelemről… Ha többre becsülsz a saját idődből 20 percet, mint a körülötted élők egészségét… Ha olyan dolgokkal vásárolod tele a lakásodat, amikért másnak a földjét, erdőjét, gyermekét vették el… úgy nehéz lesz Istennek tetsző életet élni.
Hát akkor ki üdvözülhet?
Hogyan lehetünk a mi európai jólétünkben hiteles keresztények? Hol van a határ a szükséges javak és a bűnös élvezetek között? Szinte lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. Embernek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges. Helyzetről helyzetre, döntésről döntésre Istent keresve, az önzésünk ellen küzdve kell közelebb jutnunk a megoldáshoz.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás