Virágvasárnap este, a szentmise után még a plébánián maradtam néhány ministráns barátommal, akikkel a hosszú, szolgálattal teli nap után jól esett kicsit beszélgetni, viccelődni, lazítani. Aztán hazaérve bekapcsoltam egy híradót…
Azt hiszem, egy ismerősöm Facebook-bejegyzése írja le a leginkább, mi is van most bennem. Merthogy teljesen függetlenül attól, melyikünk mit gondol a CEU-ügyről, kinek ad igazat és kinek nem, melyik tulajdonosi körhöz tartozó hírforrásból igyekszik tájékozódni, abban reményem szerint egyetértünk, hogy vannak olyan össztársadalmi értékek, amelyek elengedhetetlenül fontosak. A baj az, hogy ezeknek a fontosságára leginkább akkor döbbenünk rá, amikor megrendülni látszanak.
Amikor ezeket a sorokat leírom, épp megkezdődik a nagyhét. Jó alkalom a békekötésre, kiengesztelődésre. S merthogy magyar nemzetünkben égető szükség van a társadalmi békére és a társadalom csoportjai közötti kiengesztelődésre, javaslom, ezeket a napokat, a most meghozott áldozatokat, a most tett szolgálatokat ajánljuk fel ezért a szándékért – és tegyünk is érte naponta, szűkebb és tágabb környezetünkben!
Imádkozzunk a kiengesztelődésért, az együttműködés ajándékáért, a párbeszéd erősödéséért, egymás megértéséért, a szeretet krisztusi parancsának megvalósulásáért!
És miután imádkoztunk, tegyünk is érte!
Vágvölgyi Gergely
Még nem érkezett hozzászólás