Blog, Müller Márk

Tartós béke – Megtalálod a hozzávezető utat?

Augusztus első hetében a sokak által „béke szigetének” nevezett Medjugorjéban töltöttem el néhány napot a Mladifest elnevezésű nemzetközi ifjúsági fesztiválon. Nem először, és tudom, hogy nem utoljára jártam ebben a párezres városban és ezen a tízezreket számláló programon.

Az itt töltött napok eddig mindig valóságos békeélményt és örömet jelentettek számomra. Ez idén sem volt másként. Jelen bejegyzésemben azt szeretném körüljárni, miért jó Medjugorjéban lenni, és mi az, amit a helység békét adó lelkiségéből 99,99%-ban bárhol a világon megvalósíthatunk. Feltéve, ha akarjuk.

Történeti szösszenet

Ez év júniusában már 35 éve annak, hogy hat tizenéves fiatalnak megjelent a Szűzanya mint a Béke Királynője. A jelenések az egyes látnokoknak különböző időközönként a világot megtérésre hívó üzenetekkel mind a mai napig tartanak. Ezekben hinni nem kötelező, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nem baj, ha idővel elhiszi őket az ember. A Katolikus Egyház kivár, nagyon bölcsen mindenkit megfontoltságra int, viszont nem tiltja, hogy a hívek elzarándokoljanak ebbe a bosznia-hercegovinai párezres városba. 2016-ig több mint 30 millió ember zarándokolt már Medjugorjéba, hogy saját szemével, és leginkább szívével megtapasztalja azt, amit szavakkal szinte lehetetlen átadni.

Jelenleg közel 400 igazolt csoda (gyógyulások, szabadulások stb.) történt a kegyelemnek ennél a forrásánál.

A stresszoldás még nem jelent igazi békét

A mai, igen zűrzavaros és információkáosztól szenvedő világunkban egyre többen vágyunk igazi békére, egyre többen keressük a mókuskerék helyett a nyugalmat, a lelki békét. Sokféle eszköz van arra, hogy lazítsunk, kikapcsoljunk és stresszmentesen töltsünk el néhány órát, napot, hetet az évközbeni hajtást kategorikusan félretéve. A különböző stresszoldó tréningektől elkezdve, az aktív sporton (futás, küzdősportok, úszás, erősítés, nordic-walking stb.) és az inaktív pihenéseken keresztül (masszázs, wellness hétvége, tisztítókúra, kulturális program stb.) minden válfaját ismerjük a kiegyensúlyozott élethez vezető módszereknek, de egyről sokszor elfelejtkezünk: a léleknek arról a tréningjéről, ami hitem szerint az igazi és tartós békéhez vezet el.

14017874_10210591747173657_1938601101_n

A békéhez vezető út lépései

Medjugorje, ahogy egy barátom egyszer nagyon frappánsan megfogalmazta, a szív túrájának a terepe. Nem teljesítménytúra oda eljutni, ott lenni, majd visszatérni a kiindulási pontra, hanem elsősorban a szív túrája. Azaz a saját szavaimmal egy lelki tréning, a lélek tréningje.

Az első lépés, amire a medjugorjei zarándoklatok tanítanak engem, és amit – úgy gondolom, hogy – tulajdonképpen bárhol gyakorolhatunk, az a nyitottság: a nyitottság arra, hogy bármi történik körülöttem, velem vagy bennem, azt elfogadom, befogadom, és azzal kezdek valamit. Leginkább hagyom, hogy a dolog vagy a történés megérintsen. Engedem, hogy bennem is megtörténjen az, aminek testileg tapasztalója vagyok.

A második lépés pedig  a nyitottság Istenre, vagyis az igazra, a jóra, a szépre és az egységre. Hogy ez konkrétan mit jelent? Például azt, hogy elfogadom, hogy van Isten, van Valaki, aki nagyon szeret engem, és aki segít helyesen, igaz módon látnom önmagamat és az életem értelmét, célját.

Aztán azt, hogy van Valaki, aki csak jót akar nekem, és minden, ami jó a Földön, az Tőle származik. Továbbá azt, hogy van Valaki, aki szépnek alkotott engem, és mindig így tekint rám, és legfőbb vágya, hogy egységben, a szeretet által vezért egységben legyen velem, és ezáltal minden embertársammal, legyen az felebarát, barát vagy vérszerinti testvérem. Elvont gondolatok? Túl általános megfogalmazások? Lehet, hogy annak tartja néhány olvasó, de az biztos, hogy Medjugorjéban ezek konkrét testet öltenek. Nem másban mint bennünk, emberekben. Medjugorjéban eddig mindig megtapasztaltam azt, hogy létezik béke a földön, hogy a béke nem leányálom vagy gyermeki ábránd csupán, hanem egy hús-vér valóság.

14011926_10210591760013978_691204681_n

Medjugorje minden alkalommal arra tanít engem, és ahogy látom minden zarándoktársamat, hogy a béke legfőbb alapja a szeretet. És milyen érdekes, ha valaki – ahogy az előbb írtam – nyitott szívvel elolvas egy-két medjugorjei üzenetet, akkor azt láthatja, hogy amit szelíden és fantasztikus türelemmel a lelkünkre szeretne kötni a Szűzanya, az nem más, minthogy „Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok!”. Vagyis: legyetek kapcsolatban Istennel, beszélgessetek a Szeretettel, az Örök Szeretettel, Fiammal, Jézussal, az Atyával és a Szentlélekkel. Más szavakkal tehát azt is mondhatnánk: „Beszélgessetek, beszélgessetek, beszélgessetek Istennel!”. Mert honnan máshonnan származhatna a béke, az igazi, lelki mélységeket érintő béke, mint Istentől, mint Jézus Krisztustól, aki azt mondta feltámadása után a félelemtől bezárkózott tanítványainak, hogy „Békesség nektek!”, majd rájuk lehelte a Szentlelket! Az igazi béke tehát Istenben gyökerezik, s a szereteten alapul. A szeretet pedig Isten és önmagunk, illetve önmagunk és Isten, ez a kettő szorosan együtt jár, valamint az embertársaink szeretetét jelenti. Medjugorje tehát pusztán három lépést kér tőlünk, három, sokszor nem könnyű, de a mai világban egyre fontosabb lépést.

  1. Nyiss a jelenlétre, a jelen megélésére, a jelennel való találkozásra, vagyis azt csináld, amit csinálsz, arra figyelj, amit csinálsz, élj abban, amiben vagy, azokkal, akikkel az idő és a tér lehetőséget teremt neked együtt lenni
  2. Továbbá nyiss a jelenben levő igaz, jó, szép és egységes tapasztalat befogadására, azaz ez utóbbi azt jelenti számomra, hogy arra, ami összeköt, és egységet alkot közted és a világ, közted és a konkrétan melletted álló embertársad között. Mert egységben lenni igaz, jó és meg fogod látni, hogy szép dolog.
  3. Ehhez a nyitottsághoz mint képességhez pedig csak egy út vezet: a szeretet útja, a szeretetben való fejlődés és növekedés útja, ami az imádság, az Istennel való állandó és szűnni nem akaró párbeszéd (!) lévén formálódik, alakul egyre tágabbá, nyitottabbá.

Mindezek pedig meg fogják adni azt a békességet, amit Jézus mindannyiunknak, minden tanítványának odaajándékoz, ha kérjük tőle. Ez az Ő  szent lelkének a békessége, a szeretet ajándéka, aki maga a Szentlélek.

Azt látom, hogy Medjugorje minduntalan ezt a fentiekben kifejtett lelkiséget erősíti meg bennem. Megerősíti bennem azt, hogy a nyitott szív kifizetődő. Megerősíti bennem azt, hogy a nyitottság a másik ember (legyen az az ellenségem vagy legszeretettebb testvérem) felé, ha szeretettel történik, és napról-napra az ima járja át azt, akkor csodákra képes, és legtöbbször nem egyik napról a másikra, de elvezet a békességre: békességre önmagammal, békességre a másikkal.

Mert ha őszinték vagyunk magunkhoz, azt látjuk, hogy a békétlenségünk számtalanszor nem máshonnan, mint saját magunkból fakad, a belső nyugtalanságunkból: onnan, hogy nem vagyunk békében önmagunkkal (testünkkel, múltunkkal, szüleinkkel, testvéreinkkel, munkahelyünkkel, identitásunkkal stb.) illetve onnan, hogy nem vagyunk békében Istennel (nem fogadjuk el Őt, nem engedjük be Őt az életünkbe, félünk átadni az irányítást Neki, ragaszkodunk bűneinkhez stb.), és persze ezek után miért is lennénk békében az idegenekkel vagy azokkal, akik közömbösek felénk vagy bárkivel, aki nem szimpatikus számunkra, vagy nem úgy táncol, ahogy mi szeretnénk.

14010094_10210591754893850_676682985_n

Nem könnyű, de megéri

Tudom, hogy nagyon nehéz és hosszú az út, amíg eljutunk a tartós békére. És azt hiszem, ezt ebben a világban 100%-osan elérni, és mindennap fenntartani szinte lehetetlen. Igen, Isten nélkül az. De vele egyáltalán nem az. Medjugorje a bizonyíték erre. Itt ugyanis bárki megtapasztalhatja, hogy milyen fenséges az, amikor több tízezer ember és az egyes emberek önmagukban békében, egymás és Isten felé barátságosan fordulva, Őt dicsőítve a szentmisében, Őt keresve a rózsafüzér imádságban és Őt imádva az Oltáriszentségben szinte eggyé válnak. Igen, talán éppen azért valósul ez meg, mert ezen a helyen mindenki csak Őt keresi, csak Rá figyel, csak Érte van ott. És ami hihetetlenül gyönyörű, hogy ebben az „Érté”-ben benne vagy te, én és mindenki. Ez a keresés és odafordulás pedig nem mással, mint nyitottsággal kezdődik, nyitottsággal folytatódik és a kitartó, rendszeres imádságos élettel érik szeretetté, majd lépésről-lépésre tartós békévé és felülmúlhatatlan örömmé.

És legyünk őszinték magunkhoz! Mi másra vágyunk a szívünk mélyén, mint igazi, tartós békére!? Arra hívok mindenkit, fogjunk össze, és ha nehéz is, de induljunk el még ma az ehhez vezető úton! Most. Ne holnap, ne holnapután, ne majd. Most. Mert csak akkor garantált, hogy a béke lesz velünk, bennünk és köztünk.

Müller Márk

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Hasonló cikkek

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá