Oscar a reményért – 777
Blog, Vágvölgyi Gergely

Oscar a reményért

Egy kivételes és kivételesen sikeres kisfilm margójára.

Tegnap reggel egy barátom SMS-e ébresztett, akivel napok óta osztoztam a reményben, miszerint Deák Kristóf alkotása Oscar-díjra érdemes film. No, nem azért, mert – névrokonomhoz csatlakozva – hirtelen rutinos filmesztétává avanzsáltam volna. Ez idő tájt e téren is a tízmillió szakértő országa leszünk. Én most sem értek jobban a filmekhez, mint csütörtök este, amikor megnéztem a Mindenkit, s barátaim tisztában vannak vele: ha egy-egy film címét megjegyzem, akár pár év múlva is fel tudom idézni annak főszereplőjét, az már komoly dolog. Azért hittem a Mindenkiben, mert ennek a filmnek kivételes üzenete van; a reményt festi filmvászonra.

Nagyon is szerethetők persze a gyerekek karakterei, dúdolod az utcán a bodzavirágot és lelkes vagy egyébként is, ha egy magyar alkotás “döntőbe jut”. De ez többről szólt ennél.

A kisfilm kinyitott egy ablakot és friss szellő járta be egy társadalom megnehezedett levegőjét. Áporodott volt kissé a szag, mert – bár komoly, akár a filmművészet területéről érkezett sikerek az elmúlt időszakban szép számmal akadtak – ilyen levegőt régen éreztünk.

A Mindenki megmozgatta bennünk az igazságérzetet, aztán a szolidaritást, majd a tettvágyat is. Azt üzente egy nemzetnek, hogy nem muszáj tátogni, hogy Erika néni igazsága nem a mi igazságunk. És arra bátorított, hogy merjünk olyanok lenni, mint a gyermekek. Éppen ezért jelenti a reményt: a gyermeki mosolyban, a tiszta, őszinte igazságkeresésben, a megalkuvás elutasításában, az igazi baráti kötelékben születik meg valami magasztos, valami szép, ami már az enyém, a tiéd és mindannyiunké, mert bármelyikünk lehetne “angélás”, bármelyikünk lehetne kórustag.

És talán naiv vonás, de reményt jelent Hollywood döntése is, amely megannyi jogos feddés után, úgy tűnik, maga is megérezte az új tavasz friss szellőjének tiszta levegőjét.

A Mindenki reményt hozott, hogy kiszellőztethetjük egy kicsit jóra vágyó lelkeinket is. Hatalmas köszönet érte!

Vágvölgyi Gergely

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá