2016. 06. 06.

Mind meghalunk ?

A minap egy szuper előadást hallottam, hívő keresztény fiataloktól. Volt viszont egy mondat, amivel ma már nem annyira értek egyet: „Életünk során, előbb vagy utóbb szembe kell nézzünk azzal, hogy mindannyian meg fogunk halni… ez biztos.” Nos, akkor mi a helyzet a következő igeverssel? „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16,28) Annyira rég mondta már Jézus, el is felejtettük. Pedig akkoriban nagyon várták a visszatérését. Mára valahogy hátradőltünk, erre az életünkre koncentrálunk, nem várjuk már (annyira?) Jézust. Az én elméletem szerint ez sokszor azért van, mert nem tudjuk, mi várhat minket odafönt.

Emlékszem, évekkel ezelőtt a vonaton utazva a Bibliámat olvastam. Olyan rész jött a sorban, amit többedik olvasásra sem bírtam fölfogni, hogy most tényleg, ezt hogy is kellene értenem, mi is a tanítás, mert ahogy én értettem, az nem hangzott túl Jézusian. (Jól van, elárulom, a hamis sáfárról avagy a hűtlen intézőről szóló rész (Lk 16, 1-11). Azóta megint elfelejtettem a „jó” értelmezést, úgyhogy mondjátok, ha tudjátok :-). Nagy értetlenkedésem közben föl is néztem olvasmányomból, amire azt látom, hogy a szemben ülő lány is -a térdünk majdnem összeért- egy Bibliát olvas. Micsoda „véletlen”! :-)) Egy kicsit haboztam, de aztán fölbátorodtam, és elpanaszoltam neki, hogy nem értem, amit olvasok, kérdeztem, tudna-e segíteni. Közben a vonat befutott a Nyugatiba, és még mindig beszélgettünk. Vakuemlékként égett belém a beszélgetésünknek az a része, amikor Jézus második eljöveteléről volt szó. Pontosan tudom, hogy az aluljáró melyik részében jártunk, melyik üzlet mellett mentünk el. Azt mondta; „Már nagyon-nagyon várom Őt, bárcsak már holnap eljönne, az mennyire jó lenne!!” És nem, ne gondoljátok, hogy egy depressziós valakiről lett volna szó, aki szerette volna gyorsan befejezni a földi életét. Egy életvidám, csillogó szemű lány volt, mondanám normális, átlagos fiatal. Nem, nem is fanatikus. Egyszerűen csak szerette Jézust, úgy ahogy én még nem. Ugyanis nekem egyből az ugrott be, hogy „Jó-jó, jöjjön el Jézus, de azért még ne most, most olyan jó minden, nagyon szeretem az életemet, amit élek”. Másodpercek sem kellettek, és megértettem, hogy nem a „jó oldalon” állok. Miért gondolom, hogy mindaz a jóság, amit most megélek, jobb, mint ami odafönt lesz? Hogyan ragaszkodhatok a földi élethez, ha a másik lehetőség a mennyország és Isten színe látása lehetne…?

Egyre inkább tapasztalom, hogy a menny PR-ja valahogy nem elég megfelelő a mai kor embereinek. Vagy csak nem mélyülnek el igazán a „PR anyagban”? (Biblia) Kaptunk egy kérdést, ide a 777blog.hu-ra, hogy lesz-e nemi élet a mennyben, és ha mondjuk csak a házasoknak, akkor mi lesz azokkal, akik nem házasodtak meg? Azért is írok erről, mert tudom, hogy sokakat foglalkoztat ez a kérdés, és valahogy Jézus szavai sem feltétlenül megnyugtatóak számukra, miszerint „A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben” (Mt 22,30). Mert hogy élhetnek az angyalok? Felhőkön ücsörögnek és lanttal a kezükben dicsőítik az Istent, éjt nappá téve? Nem hinném. Isten angyalai Isten színe előtt élnek. Mindent tudnak, mindent látnak. Emlékeztek az Avatar-ra? „Látlak.”-mondja a főhősnek a főhősnő. Ami azt jelenti, „szeretlek”. Ha valakit igazán látunk, már nem tudjuk nem szeretni. Hányszor voltam így, egészen antipatikus emberekkel is, hogy amikor közelebb kerültem hozzájuk, megismertem az életük történetét valamennyire, már nem tudtam nem szeretni őket. Pedig ez csak nagyon-nagyon töredékes, emberi ismeret. Én úgy képzelem, hogy majd Isten előtt , és egymás előtt úgyszintén, minden álarcunkat levethetjük! Nem lesz szükség megjátszani magunkat, a jobb oldalunkat mutatni, jól meggondolni, hogy mit mondjunk a másiknak, hogy meg ne bántsuk… Igenek és nemek lesznek. Őszinteség. Nyitottság. Elfogadás, szeretet. Személyválogatás nélkül. És ott lesz Ő.

Az értheti meg, hogy miért nem lesz nemi élet a mennyben, akinek volt már legalább egy Isten élménye. Hála Istennek, nekem volt. Nehezen leírható élmények ezek, de mindre igaz, hogy nagyon mély, jó értelemben megrázó, és nagyon teljes. Olyan, amiben jó lenne még nagyon sokáig elidőzni. A második gyermekünket várjuk, úgyhogy kitalálható, hogy nemi életet is éltünk már. (Kétszer biztosan :-). Szeretjük testileg is kifejezni szerelmünket, és szintén hála érte, nincs okunk panaszra. De ez csak az előképe annak ami odafönt lesz. Itt lent, a férjemmel érezhetem magam teljes egységben. Akkor majd vele is, mindenki mással, de legfőképpen Istennel is! Az Atya végtelenül szeret minket, és örül, ha boldognak lát. De ne higgyük, hogy a földi boldogság megközelítheti a mennyeit.

”És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Lk 21,27) Miért ne lehetne, hogy éppen a mi életünkben fog ez bekövetkezni? Próbálok készen állni minden nap.

(Kép forrása: starr-publications.com)

Borítókép: Wooden cross against the sky with shining rays

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Portik-Bakai Melinda
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Mikrobi 2019. 04. 16. 07:38

    Nemcsak a sosem házasodottak kérdése vetődik itt fel. Már az Evangéliumban is megkérdezik a szadduceusok, hogy mi lesz azokkal, akik többször házasodtak? Vajon azok melyik házastársukkal fognak élni? Erre mondja Jézus, hogy a mennyek országában nem házasodnak. Azért a nemi életnél vannak magasabbrendű örömök is. Itt a földön is van, hogy jobban érezzük magunkat úgy, hogy eszünkbe se jut a szex. A mennyországban ez konzerválódik és teljesedik ki egy örökkévalóságban.

  • Válasz Patonai Zoltán 2019. 04. 16. 08:38

    Idős korban rájön az ember, hogy női szemmel nézve a Teremtő talán bőkezű volt, amikor az ösztönt osztotta a hímnek. Nincs rosszabb egy farizeusnál! 😀