2017. 02. 15.

Miért van egyre kevesebb vallásos fiatal?

A legfrissebb kutatási adatok tükrében fel kell vetnünk néhány kérdést – és a közeljövőben égetően szükséges jó és hatékony válaszokat találnunk. 

A napokban került nyilvánosságra a magyar ifjúságról készült átfogó kutatás eredménye. 2016-ban a 15 – 29 éves célcsoport 1.701.837 fő volt a legfrissebb (2011-es) népszámlálás továbbvezetett adatai alapján. 8000 fős mintavételben 51% férfit és 49% nőt kérdeztek meg.

A vizsgálat szerteágazó volt. Kérdésként megjelent a házasságkötési szándék, a gyermekvállalással kapcsolatos vélemények, a munkavállalással kapcsolatos meglátások, a külföldre történő vándorlás kérdése, a szabadidő eltöltése, dohányzás, italozás, internethasználat – és a vallásosság témaköre is.

Itt szeretnék is megállni és igyekszem értelmezni a kapott adatokat. 2000 óta állnak rendelkezésünkre adatok, melyek segítik egy tendencia felvázolását és lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjunk, miben kell javulnunk.

Tovább folytatódik az egyházakhoz kötődő fiatalok számának csökkenése. 2000-ben, még a megkérdezettek 10%-a vallotta, hogy vallásos és az egyház tanítását követi”. 2016-ban ez a szám, mindössze 6%. Ha megnézzük a mintavételünket, akkor ez összesen 480 fő, ha pedig a továbbvezetett célcsoporti létszámot vesszük alapul, akkor 102.100 főről beszélünk kis hazánkban.

A következő fontos szám lehet, a vallásos a maga módján” kérdésre adott válasz vizsgálata. 2000-ben 46% sorolta magát ebbe a csoportba, 2016-ban a szám 43% lett. Sok kérdés felmerül bennem a százalék láttán: Ők azok a diákjaink, akik ismerik az egyház életét, rendjét, de nem akarják alkalmazni az életükben? Ők azok, akik vallják a keresztény értékeket, de csak addig, amíg nem kerülnek szembe vele? Hogyan lehetne élettel megtölteni az említett fiatalok hitét?

A harmadik vizsgált csoportom a nem vallásos” választ támogatók. Az ő számuk nőtt meg leginkább 2000 óta. Akkor 28% volt, mára pedig 41%-ra emelkedett.

Az összkép nem mutat semmi jót. Lehet azzal magyarázni, hogy a szekularizáció rátört erre a nemzedékre és nem tudunk felül emelkedni ezen, de a választ leginkább a soraink között kell keresni. Mennyire vesszük komolyan az ifjúságpasztorációt? Ebben nem az iskolák átvételére gondolok, hanem olyan hosszú távú tervezésre, célok meghatározására, ami képes változtatni a fiatalok eltávolodásán.

A 2016-os mintavételben már megjelentek az iskolai hittanórára járt/járó fiatalok válaszai is, amiben nem látszik még az iskolai misszió pozitív hozadéka.

A válaszadó 8000 fő 29%-a elmondása szerint járt/jár felekezeti hittanra, illetve 19% nyilatkozott úgy, hogy templomban, plébánián szervezett hittanon ismerkedett meg vallási tanításokkal. Gyakorló templomba járó viszont mindössze 4%, ami országosan csupán 68.000 fiatalt jelent!

Ifjúsági lelkipásztorként komolyan elgondolkodtam a számok láttán, mit kellene másképpen csinálni. Mit rontottunk el az elmúlt 25 évben? Milyen új módszereket kellene ellesni vallásilag elkötelezett országokból? Hogyan lehetünk hitelesebbek az emberek szemében?

Bese Gergő

A kép forrása a Győri Egyházmegye honlapja.

Bese Gergő Blog
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz K. Márta 2017. 02. 16. 13:28

    A megoldás a középkorban is jól bevált hittérítő módszerek. Lehet, hogy régimódi vagyok, de ezeket az embereket csak a kellő lépésekkel téríthetjük meg, ha szükséges akkor erőszak alkalmazásával. Ez az egyetlen ami a történelem folyamán bevált.
    Tisztelettel : Kőrösi Márta, hithű katolikus

  • Válasz Keresztény István 2017. 02. 17. 12:45

    Ha jól emlékszem az őskeresztények nem erőszakkal térítettek, mégis robbanásszerűen terjedt a kereszténység. Erőszakkal nem lehet valódi eredményt elérni.