2017. 04. 14.

Keresztutam

„Én vérzek a kereszten, te mit csinálsz?”

Nagypéntekenként, Miskolcon van egy nagyon szép esemény a helyi ferences plébánián: felkerekedik egy jó nagy társaság és a keresztutat végigjárva, végigelmélkedve átsétálnak a Bükk gerincének egyik oldalán fekvő Bükkszentlászlóról a másikon elterülő Bükkszentkeresztre. A séta nem rövid és nem könnyű, a szó legteljesebb értelmében. Egy hatalmas kereszttel zarándokolnak, mely szakaszonként emberről-emberre vándorol. Valóban meghatározó élmény, mikor megtapasztalod egy – a Jézusénál feltehetően jóval könnyebb szerkezetű, de még így is kihívóan nehéz – kereszt súlyát a válladon. A tavaszi erdei sárban sűrű egyensúlyvesztések közepette, tétova lépéseiddel próbálod feldolgozni az élményt, hogy akármilyen fából is faragtak, a kereszt alatt senki sem megingathatatlan; hogy mit jelent, mikor nem az élet terhe alatt görnyedezel, de a fa valóságosan nyomja a csigolyáidat; mit jelent az a tény, hogy Jézus ezt a terhet – helyetted, érted – már elvitte a Golgotára, hogy ezek után elkezdhesd kapizsgálni: a hétköznapokon viselt, eltűrt, megtűrt dolgaid már nem is annyira elviselhetetlenek. „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. […] Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Ilyenkor eszembe jut a történet, mikor Szent II. János Pál egyik szabad ég alatt tartott miséjére lecsapott egy hatalmas hóvihar, de ő nem volt hajlandó félbeszakítani a misét, hogy a templomban folytassák, mert mi ez a fájdalom, ahhoz képest, amit Krisztus értünk a kereszten átélt? Élete alkonyán, ez a minden ízében reszkető ember, Krisztusért vállalja ezt a látszólag céltalan szenvedést. Azt hiszem, valami ilyesmiről szólhat a húsvétunk. Böjtölünk, járjuk a keresztutat és mindenfélét teszünk, ami nem feltétlenül kellemes, hogy így saját bőrünkön is megtapasztalva, egy picit mélyebben is megérthessük Jézus szenvedését és a mögötte rejlő, szeretetből fakadó motivációt.

Az ember teste csodálatosan van megalkotva. Ha terheljük, megerősödik, és többet bír, mint előtte. Az ember lelke is ugyanígy van összerakva. Lelkünk konditermének falát viszont elég, ha egy dolog díszíti: a kereszt.

Varga Gergő Zoltán

A kiemelt kép forrásai a szentferenckistestverei.hu oldal.

Blog Varga Gergő Zoltán
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás