2017. 03. 10.

Hogyan tudok megbocsátani?

Talán az egyik legnehezebb dolog az életben a megbocsátás. Amikor tényleg igazságtalanság történik veled, amikor megbántanak, arcon csapnak és te csak ácsorogsz könnyes szemekkel, tehetetlenül. De hogyan tudok, és egyáltalán kell-e megbocsátani?

Evangélikusként nekünk a gyónás a liturgia részeként jelenik meg az istentiszteletben. A lelkész a következő kérdéseket teszi fel, a gyülekezet pedig válaszol:

-Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?

-Vallom.

-Bánod-e igazán bűneidet?

-Bánom.

-Megbocsátottál-e mindazoknak,akik vétkeztek ellened?

-Megbocsátottam.

A kérdések még folytatódnak, de nekem mindig ez utóbbi a legnehezebb. Hányszor fordult már elő velem, hogy ennél a résznél a legszívesebben felsikítottam volna. -Ne! Ne kérdezd meg! Még nem készültem fel! Ki ne mondd, mert nem tudok válaszolni, nem vagyok kész rá, tele vagyok haraggal és fájdalommal, még nem bocsátottam meg…

De a kérdés elhangzik, a gyülekezet egy emberként válaszolja, hogy Megbocsátottam. És kimondom én is, lelkem minden szegletével arra az emberre gondolok, felidézem az arcát és mintha csak ott állna előttem, kimondom, hogy Megbocsátottam.

De miért van erre szükség? Talán nem jogos a sérelmünk? Amikor minket döfnek hátba, akkor miért pont nekünk kell megbocsátani? Keresztyénként mindent meg akarunk nehezíteni magunknak? És a bűneim meggyónásához, hogy jön az én ellenségeimnek való megbocsátás?

A kérdésekre a választ a Miatyánkkal vezetném fel.

„És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.” (Lk 11,4)

Ez a legszentebb imádságunk, hiszen maga Jézus tanította nekünk. A Miatyánkban benne van az egymásnak való megbocsátás, mely a mi bűneink bocsánatának is feltétele. Jézus ezt a gonosz szolga példázatában is elmondja, miután Péter megkérdezi tőle, hogy hányszor bocsásson meg annak, aki vétkezik ellene?

„Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,22)

A gonosz szolga pedig miután ura elengedte neki a tartozását, nem tudja elengedni szolgatársának a kisebb összeget sem. Miután ura ezt megtudja, komolyan megbünteti.

„Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt 18,33-35)

Jó, de hogyan tudok szívből megbocsátani, hiszen a harag újra fellobbanhat bennem, ha eszembe jut, amit velem tettek.

Talán egyszerű tanácsnak tűnik, de imádkozz azért az emberért, aki megbántott! Ha imádságban Isten elé viszed őt, és bár fogcsikorgatva is, de Isten áldását kéred az életére, akkor észre fogod venni, hogy lassan a haragod elszáll. Telnek a napok és egyre könnyebb lesz imádkozni azért az emberért. Kérd neki Isten bocsánatát, magadnak pedig megbocsátó szívet. Ebben sem kell egyedül lenned! Krisztus mindig veled van, akkor is, ha fáj, ha úgy érzed, hogy elhagytak. Ha az Ő szeretetével fohászkodsz a másikért, akkor ez a szeretet képessé fog tenni téged a megbocsátásra. Ne feledd, a második nagy parancsolatot tartod meg ezzel!

„Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22, 37-40)

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Harmati Dóra
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Lukács László 2021. 05. 31. 16:03

    Nos, ez nagyon szép – viszont hogyan lehet megbocsátani, aki a gyermekeit volt párja elleni bosszújában gátlástalanul és aljas módon felhasználja? És nem érdekli, hogy milyen szinten teszi tönkre a gyermekeit… Másképpen fogalmazva: hogyan lehet megbocsátani egy olyan pszichopatának, aki éveken keresztül kéjelegve teszi tönkre a gyermekeit, csak azért, hogy volt párja szenvedjen? (Miközben szintén az utóbbi okból 19 hetes magzatukat – egyben 4. gyermeküket – „elhajtotta”, amit úgy ad elő a másik három gyermeknek: apa „rohadt gyilkos” – és itt nem véletlen az idézőjel). És gyereknap margójára: jelenleg több ezer jogfosztott, egyben különélő szülőjétől elidegenített és ellenevelt gyermek él ma Magyarországon… Velük mi lesz? És hogyan kell megbocsátani azoknak a csalássegítő- és gyermekgyűlölő hatóságoknak, akik hivatali segítséggel az elidegenítő szülő szekerét tolja, miközben különélő szülőt alávaló, ezért nem bizonyítható rágalmakkal kriminalizálja?