A felebaráti szeretet győzelme egy vásárban – 777
Blog, Vágvölgyi Gergely

A felebaráti szeretet győzelme egy vásárban

Annyi szenvedést, gonoszságot, rosszat látunk magunk körül – és meggondolatlanul, akarva-akaratlanul sajnos alkalmanként teszünk mi is -, hogy időnként hajlandók vagyunk legyinteni a világra és arra gondolni, ez bizony ilyen, a jóság már csak zárványokban létezik. A kattintásokért versengő híroldalak, a nézettségi versenyt vívó bulvártelevíziók, az olvasottsági adatokat aggódva szemlélő újságok tulajdonosai elsősorban a megrázó, nagy port kavaró, jól eladható, általában negatív történeteket mutatják be, tovább erősítve a közhiedelmet. Pedig amikor nyitott szemmel járunk a világban, felfedezhetjük, milyen sok jóakaratú ember él közöttünk.

Ez a kis történet is ezt erősítheti meg. Hiszem, sőt, tudom, hogy százszámra történnek hasonlók minden nap, de némelyiket le kell írni, épp azért, hogy erőt meríthessenek belőle azok is, akik elcsüggedtek a küzdelem során.

A történetet édesapám és nagymamám látta, az ő elbeszélésük alapján írom le.

Néhány napja esett meg, a budapesti karácsonyi vásárok egyikében.

Egy szépen díszített, jó illatokat árasztó büfé asztalainak egyikénél kopottas ruházatú bácsi ücsörgött egyedül. Nem vásárolt semmit, minden jel egyértelműen arra utalt, hogy a pénztárcája egyáltalán nem engedi meg (az átlagmagyar pénztárca számára egyébként is igencsak borsos árakon kínált) valamely finomság elfogyasztását. Leült hát és nézte a vásári forgatagot. Egyszer csak egy jól öltözött férfi lépett oda hozzá és udvariasan megkérdezte tőle: elfogadna-e egy ebédmeghívást. A bácsi hálásan mondott igent és hamarosan nagy tál étel és egy gőzölgő forraltbor volt előtte az asztalon – igazi ünnepi ebéd. S mert tudta jól az illemet, mielőtt hozzálátott az ebédhez, a hideg ellenére levette a sapkáját.

Nem remegett meg a föld, nem történt semmi kolosszális. Csak az emberségnek, a felebaráti szeretetnek, a jóságnak látták néhányan szép példáját. És ebből kell sok, hogy a világunk jó hely legyen!

Vágvölgyi Gergely

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá