Így lettem úrrá a kiégésemen

Névtelenségét kérő vendégszerzőnk személyes hangvételű írásával segít abban, hogyan legyél úrrá a kiégéseden, hogyan tudj újra boldog lenni másokkal és Istennel.

Életem eddigi legelfoglaltabb, legstresszesebb és legtanulságosabb hónapjai állnak mögöttem, most mégis azt érzem, hogy Isten áldása van rajtam. Rengeteg dologra tanított meg, felnyitotta a szemem. Ősztől új kihívásokkal kellett szembenéznem, az egyetem mellett belevágtam egy másik iskola elvégzésébe, emellett edzőként is elkezdtem tevékenykedni és persze a közösségek is nagyon fontosak. Életvidám, pörgős, tettrekész lány lévén igyekeztem felvenni a feszes tempót.

A napok, hetek múlásával azonban azt éreztem, hogy semmit nem tudok igazán élvezni, egyfolytában csak a teendők pörögtek az agyamban, nem tudtam sehol igazán jelen lenni. Úgy éreztem, hogy benne vagyok egy mókuskerékben, amiből nem tudok kiszállni. Nem láttam a teendőim végét, hogy mikor tudom már végre kipihenni magam. Pedig szerettem (szeretek) mindent amit csinálok, tanulok.

hirdetés

Szép lassan elkezdett minden teherré válni, különösen az emberi kapcsolataim.

Egyre kevésbé érdeklődtem a családtagjaim, barátaim iránt, nem volt kedvem beszélgetni. Egyre önzőbb lettem és mindezt eleinte észre sem vettem. Csak az érdekelt, hogy a kitűzött napi teendőimet el tudjam végezni, mert ha nem, kicsúszik minden a kezeim közül, szétesem. Az Istenkapcsolatom is megromlott; elcsendesedni, lenyugodni „nem volt időm”. Próbára tette a hitemet ez az időszak. Nem értettem, Isten miért küld engem a padlóra, vagy legalábbis miért nem segít fel. Elkezdtem szorongani, mert éreztem, hogy valami nagyon nem jó. Kérdeztem magamtól (és Istentől): hová tűnt az életvidám, pozitív az élet felé bizalommal forduló énem?

A helyzet azonban nem javult, és én úgy éreztem, hogy teljesen lemerültem, nullán vagyok. Ezzel együtt, a legjobban az kezdett el nyomasztani, hogy nincs energiám adni a másik embernek. (Persze a szeretteim mondták, hogy ez abszolút nem így van, de hiába én mégis így éreztem, és ez még több szorongást hozott.)

Ekkor döntöttem a változtatás mellett: először mérlegeltem, mi az, amiből le tudnék adni, ami által felszabadulna egy kis időm a következő félévben. Ezután átgondoltam, átimádkoztam, mik azok a dolgok, amelyek régóta motoszkálnak bennem, de nem volt időm, alkalmam megvalósítani, s ami igazán feltölt, energiát ad. Ilyenek a gyerekek, nagyon szeretem őket és az az őszinteség, tisztaság, ami belőlük árad mindig felemel és egyben a Jóisten szeretetét is sugározza. Nagy vágyam volt valamiképpen velük foglalkozni, nekik nyújtani valamit.

Azóta: kevesebb a dolgom és mindenhol igazán jelen tudok lenni, újra szívesen meghallgatok másokat, örömmel beszélgetek, segítek. Vannak új motivációim, céljaim, ötleteim. Tudatosan odafigyelek arra, hogy időt szánjak a kikapcsolódásra, pihenésre, imára. Amikor tehetem egy kórházban olvasok fel meséket kisgyermekeknek, ami egyszerűen hatalmas örömöt szerez számomra.

Így utólag, világossá vált, hogy az önzőség, a mások felé való érdektelenség, és az Istentől és önmagamtól való eltávolodás mennyire erősen összefügg.

A legelső lépés volt a legnehezebb: felismerni és beismerni, hogy bizony nem bírom ezt a hajtást.

Talpraesettség ide vagy oda, nekem ez sok. Lehet, hogy más bírja, de én nem.

Most a nagyböjtben, arra buzdítalak Téged, hogy gondold át, neked le kell- e mondanod valamilyen (hétköznapi értelemben) fontos teendőről, hogy adni tudj. Tűzz ki olyan célokat, amelyek túlmutatnak magadon, a saját életed menedzselésén és nyisd meg a szíved mások felé. Ne félj, ez egyáltalán nem elvenni fog tőled, hanem a sokszorosát kapod vissza.

„Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésaiás1:17)
“…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Pál levele a rómaiakhoz 12:2)

A legfontosabb pedig az, hogy Isten minden helyzettel tanítani akar valamit és megmutatja a saját határainkat. Válságos helyzetben is bízz az Ő tervében, ne engedd el a kezét, hagyd, hogy vezessen és új távlatokat mutasson.

P.E.

hirdetés