Volt már olyan, hogy egy lelkigyakorlaton végighallgattad a buzdítást a megtérésre, sőt fel is lelkesültél, de amint hazaértél, elszállt a lelkesedés, mert hirtelen olyan lehetetlennek tűnt az egész? Vagy van olyan bűnöd, ami vissza-visszatér, amitől nem tudsz szabadulni, és el sem tudod képzelni, hogy mi akadályoz ebben? Akkor ez a cikk neked szól!
Megtérni nem is annyira könnyű. Sokszor valahogy úgy vagyunk vele, mint a fogyókúrával: régóta tervezzük, de leginkább “majd holnap” szeretnénk elkezdeni. Honnan ez a halogatás? Mitől félünk? Sokfélék vagyunk, és a belső hangjaink is sokfélék (meg sem próbálom mindegyiket leírni), ezért ebben a cikkben csak a három leggyakoribb félelmet veszem sorra.
Megszokás – félelem a bizonytalanságtól
Amikor Mózes felvetette Isten népének, hogy esetleg meg is szabadulhatnának Egyiptomból, nem aratott osztatlan sikert az ötlet. Jócskán voltak, akik – bár tudták, hogy rabszolgák – jobban szerették a régi, megszokott életüket, mint az újat, ami rengeteg bizonytalanságot hordozott. Az első akadály, ami előtted is tornyosul: a félelem a bizonytalanságtól. Minden változásban van valami kiszámíthatatlan, amit nem tudhatsz előre. Sokan bár tudják, hogy rossz úton járnak, a megszokás, azaz a biztonságérzetük fenntartása kedvéért nem vállalják a változást. Ha változni akarsz, fontos, hogy elengedd ezt a félelmedet, és bízz Istenben! Sokkal többet tartogat számodra, mint amit most el tudsz képzelni, és végig veled lesz, ahogyan mindig ott volt Mózessel és a választott néppel a pusztai vándorlás során.
hirdetésMi van, ha nem sikerül? – félelem a sikertelenségtől
Azok, akiknek nincs erős önbizalmuk, a nagy elhatározás előtt könnyen elbizonytalanodnak a sikereiket illetően, és ez a bizonytalanság/félelem/szorongás megbénítja őket. Ez a második akadály. Valami ilyemi jut eszükbe: “Mi van, ha nem sikerül? Akkor nyilvánvalóvá válik önmagam és a világ előtt, hogy én még ezt sem tudom megtenni, hogy még erre is képtelen vagyok. Teljes lebőgés. Nyilvános megaláztatás. Akkor már inkább jobb, ha bele se kezdek!” Neked azt tudom tanácsolni, hogy bízz önmagadban! Vedd számba, hogy mi mindent sikerült már elérned az életedben! A puszta tény, hogy nem négykézláb mászol dömpert tologatva, arról árulkodik, hogy képes vagy a fejlődésre! Lehet, hogy nem elsőre tanultál meg járni, de minden elesés után felálltál, és újrapróbáltad. Ezért vagy most itt. Találd meg ezt az erőt magadban, és kérd Isten megerősítő kegyelmét!
Mi van, ha sikerül? – félelem a változástól
Akkor bizony hoppá van, mert minden megváltozik. El kell hagynom a régi életemet, talán néhány barátomat is. Sőt: mindenkinek el kell magyaráznom, hogy én már nem ugyanaz az ember vagyok. Állnom kell a gúnyos megjegyzéseket, értetlenkedő pillantásokat, hitetlenkedő fejcsóválásokat. Ki kell tartanom akkor is, amikor mások megkérdőjelezik a megtérésem hitelességét, vagy pesszimistán nem sok kitartást jósolnak nekem. (Ezeket a gondolatokat egyébként ilyenkor előszeretettel juttatja eszedbe a gonosz lélek is, hogy elbizonytalanítson. Ne hallgass rá!) Ráadásul bár a megtérés egy pillanat műve, de a viselkedésminták megváltoztatása hosszú folyamat, ez pedig azt jelenti, hogy kitartónak is kell lenned! Ezért fontos, hogy tartsd magad az elhatározásodhoz, és akkor te magad is látni fogod az eredményt, sőt a körülötted lévők is visszajelzik majd! Gondolj vissza azokra az érvekre, amik miatt a megtérés mellett döntöttél, és kérd azon barátaid segítségét, akik hisznek benned, hogy amikor elbizonytalanodsz, beszélhess velük! Természetesen mindenekelőtt pedig imádkozz Istenhez, hogy legyen melletted minden lépésednél!
Szóval gondold át: téged melyik gondolat bénít meg? Ha meg tudod fogalmazni, mondd ki hangosan, és imádságban kérd Istentől, hogy vegye el! Ez segíteni fog bénultságod feloldásában. A megtérés útja előtted is nyitva áll!
Hodász András
kép: www.kosziklagyulekezet.hu
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás