2017. 02. 21.

Belépni Jézus lába nyomába

Mindenki azt kérdezi, hogy milyen volt a szentföldi utazás, ám ebben a kérdésben egyetértek bérmalányommal, miszerint ezt elmondani majdnem lehetetlen. Azért megpróbálkozom vele. Bocs, ha nem sikerül.

Milyen érzés szentmisét bemutatni az utolsó vacsora termétől pár méterre? Milyen megérinteni az olajfákat a Getszemáni kertben, amelyek bizonyítottan több, mint kétezer évesek, tehát még “látták” Jézust? Milyen letérdelni a Golgotán, azon a helyen, ahol az Üdvözítőnk keresztje állt? Mit mondjak? Megható? Döbbenetes? Hihetetlen? A szavak csak suta próbálkozások annak a lelki élménynek a leírására, amit átélsz a Szentföldön. Ide el kell jönnöd. Töltögetem fel a Facebookra a képeket, de közben az van bennem, hogy bármilyen jó a kamerám, nem tudja visszaadni azt, amit átélek,  amikor az eredeti helyszíneken járjuk végig a keresztutat, amikor  megérintem Jézus üres sírját (ott nem is fotóztam), sem akár azt a pillanatot, amikor körülöttem a sivatag fürdik az éjféli holdfényben, amely olyan erős, hogy mindenkinek látszik az árnyéka. A képen nem látszódnak ilyen dolgok. Ehhez oda kell menni, meg kell tapasztalni. Isten kegyelméből ez nekünk megadatott egy héttel ezelőtt.

Amikor a Qalandar csapata megkeresett az ötlettel, hogy el kéne mennünk a Szentföldre, és be kéne járnunk egy csoporttal Jézus életének főbb helyszíneit, bevallom az volt bennem, hogy jó ötlet, de nem sok esélye van a megvalósulásnak. Aztán egyre konkrétabb lett minden, és látva a szervezők felkészültségét és profizmusát az utolsó kételyem is elszállt. Egy hét sátorban, gyalog, autóval. Ott aludtunk, ahol épp ránk esteledett: egy nemzeti parkban, vagy épp a sivatag közepén, aztán Jeruzsálemben egy lepukkant hostel szobáiban. És közben bejártunk mindent, amit tudtunk. A program nem kicsit volt bőséges. Alig egy hét alatt láttuk a következőket: Haifa, Akko (ősi keresztes város), Monfort vára, 8 boldogság hegye, Kafarnaum (Péter háza), Genezáreti tó, Názáret (Mária háza), Tábor hegy, Jordán folyó (keresztelkedés helye), Jerikó városa, Holt tenger (fürödtünk benne!, Masszada erődje, Szodoma és Gomorra, Ein Avdat Nemzeti Park, Har Gamal (Teve hegy – kilátás a Maghtesh Ramon kráterre), Hebron (pátriárkák sírja), Betlehem mellett a Pásztorok mezeje, Betlehem (születés bazilika, Szent Jeromos háza), Jeruzsálem (Golgota, Szent sír, Pilátus háza, Getszemáni kert, Siratófal, Templom hegy, Jézus börtöne hogy csak néhányat említsünk). Az élményhez természetesen a látnivalókon túl az is sokat adott, hogy jó, és meglehetősen színes csapat jött össze. Huszonöt ember, öt bérelt autóban, a gimnazistától a dolgozó emberig, családosok, egyedülállók. Érdekes volt megélni, hogy ez a színes csapat hogyan csiszolódott össze alig egy nap alatt, ráhangolódva egymás humorára, és közösen átélve azt a rengeteg, intenzív élményt, amiben részünk volt.

Ha egyet kéne kiemelnem, akkor számomra a legnagyobb lelki élmény a Golgota volt. Persze ezerszer hallottam és olvastam, sőt tanítottam már, hogy mi történt ott, de mégis más ott térdelni a kereszt helye előtt és ott adni hálát a megváltás művéért, ahol az bevégződött. Nem bírtam száraz szemmel imádkozni. Milyen volt a Szentföldi út? Elmondhatatlan, felfoghatatlan, fantasztikus. Örök életre szóló élmény!

Hodász András

fotó: saját

Blog Hodász András
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás