Hogy látják a karácsonyt a gyerekek?

Most készüljetek fel, mert ez nem a hagyományos, cuki-karácsonyi-mézes-mázos-gyerekes-kutyás-illatos történet. Persze tudom, hogy a szülők nem (mind(ig)) ilyenek, és hogy a gyerekeknek nincsenek ilyen gondolataik azért. Mondhatjátok ti is, hogy kritikus, meg túlzó. De minden esetre sok minden tanít ez az írás, szerintem. Vagy legalábbis elgondolkodtat.

Jókai Anna – A gyermek imája

Jézus-baba, hát eljöttél.

Ide a ronda panelbe, hozzám. A kék égből jöttél, mondják, én meg a lila óvodából.
Nézd, a többiek alszanak már. Ketten vagyunk ébren.
A holdautó pörög és berreg.
A robotember nyikorogva lépked.
A lézerpisztoly villog és sivít.
Ezek az ajándékaim, bizony, most kaptam őket.

hirdetés

De Te csendes vagy, nincs semmi mutatványod. Csak fekszel itten a gipszjászolban. Mert Te jó vagy.

A rossz én vagyok, mert szaladgálok, izgek-mozgok folyton. Fetrengek is, ugrálok is. És azt a nagyok nem szeretik. Azt szeretik, ha ülök vagy állok. De a legjobban azt szeretik, ha alszom.

Jézus-baba, tedd, hogy csak akkor kelljen aludnom, ha álmos vagyok. Maradj mellettem éjjel, amikor annyira félek. Mert jön lefelé a gonosz manó a csőben. Tudod, az, amelyik a rossz gyerekeket a lábuknál fogva behúzza és leviszi a csatornába. Ahogy a nagyok mondják, hogy ez megtörténhet. És akkor a fejem nem fog átférni a lyukon. Össze fog törni darabokra. Mert előbb-utóbb ez lesz a vége. Még az anyukám is ezt mondja néha. Hogy értem jő a gonosz manó. Mégsem viszik arrább a csőtől az ágyat.

Értem jő a gonosz manó. Ha csak meg nem javulok. Jézus-baba, segíts javulni! Meséld el, mi kell egy igazi, érvényes javuláshoz!
Ők már – tudod, ők itt – vajon végképp meg vannak már javulva? És hogy jobban hallják egymást, azért ordítanak? Csak egy kicsit vedd le a hangjukat, kérlek. A nyomogatós fekete irányítóval a távolból is megteheted. Amit nekem nem engednek megnyomni soha. Pedig jaj, de szeretném. Futtatni előre meg hátra a videón a képet. De az árt. És ami a holmiknak árt, az a legtilosabb. A kár hamar megvan. S hiába nem akarattal, ők megvernek mégis.

Jézus-baba, szólj nekik. Látod, minden játékom tud valami izgalmasat. Te sem lehetsz butuskább. Hiszen ma este rád mutattak és úgy szólítottak: megváltó. Hogy ez pontosan mit jelent, nem értem.

Van beváltás (forintot dollárra)
van kiváltás (láncot a zaciból)
van felváltás (ezrest a közértben)
van leváltás (ez érte apukámat)
és visszaváltás is van, a sok-sok nehéz és büdös üveggel.

De ez a megváltás – ez még valahogy homályos. Mindenesetre – ha ez valami jó dolog – válts meg engem is. Ki ne hagyjál belőle.

Mert engem ki szoktak hagyni.
Az óvodában a játékból
itthon a beszédből
az utcán a fagylaltból
és engem csúfolni is szoktak
az óvodában az orrfolyásért
otthon a kényeskedésért
az utcán a csámpás lábam miatt
pedig – azt mondják – mindez csupán katonadolog, helyt kell állni, mert később jönnek azok a bizonyos nehézségek

de Te ezt nálam sokkal jobban tudod talán, hiszen téged egyszer nagyon meg fognak kínozni, van erről egy képem, sőt föl is szögeznek majd egy keresztre
– ha ezt egyáltalán előre megmondták neked –, én ezért nagyon sajnállak, Jézus-baba, olyan kicsi vagy, és külön rám mosolyogtál, amikor a gyertyák égtek
talán még nem is olyan biztos, hogy ez a szörnyű történés meglesz, a tavasz még messze van, csak most kezdődött a tél.

Tanácsolom: próbálj egy kicsit lassabban nőlni. De ha mégis valamivel nagyobb leszel, hógolyózunk
és én fogok rád vigyázni,
kő a hógolyóban ne legyen

persze vigyáz rád az anyukád is, itt van; egészen melletted. Szelíd anyuka, nincs karcos gyűrű a kezén. Ráér – csak ringat téged. Az apukád is csendes; nem randalíroz, csak békén örvendez. Akarták, hogy Te megszülessél. Pedig milyen szegények

istálló
szalma
és mindenféle állatok
nekem állatot nem engednek, elég gond vagyok nekik én magam is, mondják.
Bizony, szomorú, hogy ekkora gond vagyok szerencsétlen anyukámnak.
Ha elmennék innen, biztosan könnyebb lenne neki. De én nem merek egyedül elmenni.
Rosszaság
hogy lógok a nyakán, amikor siet,
hogy benyálazom az arcát,
amikor éppen kifestette magát,
hogy nyaggatom a meséért,
amikor a tévét nézi.
Igen, talán akkor lennék jó, ha hipp-hopp, nem lennék,
de azért, Jézus-baba, mégse engedd, hogy a gonosz manó darabokra szaggasson a csőben,
hanem úgy intézd, hogy valahogy egészbe maradjak,
úgy vigyél el, mert akkor, ha az anyukám mégis sírna értem, rögtön vissza tudnék jönni,
és akkor talán kapnék legalább egy plüssmackót, mert egyelőre ilyesmit sem kapok,
mert a mackó fölfeslik, és a fűrészpor a szőnyegekbe beleeszi magát,
helyette itt a lézerpisztoly, nem csinál kárt, nagyon ártalmatlan,
illik szépen megköszönni.

és volt ám nekem első apukám is
egyik napról a másikra elpárolgott, állítják mind a nagyok,
és – Jézus-baba – ez is rettenetesen félelmetes, hogy egy erős felnőtt csak úgy megy az utcán és hirtelen pára lesz belőle, mint a vízből, ha sokáig forraljuk,
és ez mindenkivel akkor megtörténhet, Jézus-baba, egészen váratlanul,
ezért aztán félek a téren, különösen, ha fúj a szél, mert a szél még aztán a párát is elfújja.

Most is félek például.
De ha kiáltok, jönnek és megszidnak.
És akkor még jobban félek.
Szerencsére szívjóságból ma este egy parányi fényt hagytak. A Te csillagod világol a jászol fölött.

Látni téged, Jézus-baba.
Ne áruld el, mit tudsz. Ne áruld el nekik.
Mert akkor irigységből bántanak.
Jézus-baba, érdekes: ha üres a zsebem, a játékból kilökdösnek, de ha szebb valamim, agyon akarnak érte ütni.
Jézus-baba, tente-tente. Várj, betakarlak. Jól megleszünk mi ketten. Úgy sincs öcsikém.

Én vigyázok rád,
Te vigyázol rám.
Majd – ha már olvasni is megtanulsz – írok neked levelet is. Kívánságlistát.

Amit kérek, nem drága dolgok. Én inkább arra vágyom, Jézus-baba, anyukámnak ne legyen szüksége annyira pénzre, mert közben a lelkét is kifacsarják, s ez borzasztó lehet neki,
az új apukám legyen egy kicsit a régi,
óvoda csak vasárnap legyen,
és az az egy darab maradék nagymamám öregedhessen meg végre.
A nagymamám nem az a versbeli, hanem
sárgabarackszínű haja van
és lila a körme, mint az óvodánk fala. Mindig eszembe jut egyikről a másik.
De azért a nagymamám nem rossz, nehogy azt hidd, Jézus-baba.
Pénzt is ad, csak tilos elköltenem.
Matrica, vattacukor, mesekönyv. Ezek a legtilosabb költekezések.
A matrica ragad,
a vattacukor maszatol,
a mesekönyv porfogó.
Majd, ha én keresem rá a pénzt.

De addig is, annyira szeretnék!

Van egy dobozom, a pénzemet abban tartom. Már majdnem tudok számolni. A nagymamám örül ennek, mert az életben ez a legfontosabb.
Csak már öregedne meg a nagymamám végre. Mert addig nincs idege a gyerekre.
Majd ha már végképp megöregszik, lesz neki rám idege is. Megígérte.
Hát ebben például segíthetnél, Jézus-baba. A nagymamám is biztosan szépen megköszönné.
Talán ma jön az alvás. Ma van a szeretet éjjele. Ez délutántól reggelig tart. Ilyenkor muszáj nekik szeretni.

Jézus-baba, meglátod, minden jóra fordul. Csak bízzál Te is bennem. Nem akarom, hogy meghalj. Nem akarom, hogy a felnőttek csúfoljanak. Az, akit a képen láttam felfeszítve, egy másik volt. Nem Te. Nem Téged.

Csak bízzál bennem, ez nem fog előfordulni újra, ezt nem szabad elkövetni minden évben, hogy télen megszületsz, és tavasszal mindig megölnek és nagy keservesen tudsz csak feltámadni

csicsija, Jézus-baba,
mi ketten tartsunk össze,
gyere hozzám játszótársnak,

akkor is légy, ha nem látnak

Isten éltessen, nyugodtan nőj csak nagyra, aztán alapíts majd egy csapatot, és vegyél be – legalább Te – abba a csapatba, engem, aki még nem tudtam egészen megjavulni, s ezért el vagyok küldve mindenhonnan
nyárra is maradj itt
csak el ne áruld a terveidet, mert akkor ezek kidobnak a kukába, engem meg kiröhögnek, ahogy ez már lenni szokott idáig mindig

meleg
fény
álom

*

Kép forrása: fairfieldcounty.citymomsblog.com

hirdetés